1. Az adománybolt-kultúrának itthon semmilyen előzménye nem volt a Cseriti megjelenése előtt. És ugyan már tíz éve vannak Cseriti boltok itthon, még mindig az Gáborék egyik legnagyobb feladata, hogy megismertessék az emberekkel, hogy pontosan hogyan is működnek ezek a boltok. Sokan ugyanis azt gondolják, hogy az adományboltok csak a rászorulók számára árulnak, pedig ez nincs így.

2.

Három fő célcsoportja van az adományboltoknak vásárlói oldalról: a hátrányos helyzetűek, a kincskeresők és a tudatos vásárlók.

3. Az adományboltok „őshazája” Nagy-Britannia. Valamikor a II. világháború vége felé jöttek létre az első ilyen üzletek, ahol lehetővé tették a rászorulóknak, hogy olcsón használati eszközökhöz jussanak.

4. Ha a konkurenciát kellene megnevezni, Gábor az internetes piactereket mondaná, de ezekről is jó véleménnyel van, hiszen ezeknek is az a lényege, hogy a különböző tárgyak ne a szemétben végezzék, hanem új gazdára találjanak.

5. Ugyan a Cseriti üzleteiben is vannak ruhák, de Gáborék direkt az egyéb használt tárgyakra fókuszálnak, nem akarnak használtruha-bolt lenni a turkálók mellett.

6. Annyi jó állapotú ruha kerül a civil szervezetekhez, alapítványokhoz és a Cseritihez is, hogy nem tudnak velük mit kezdeni, meséli Gábor. Olyan mennyiségű ruha áll rendelkezésre Budapesten, hogy a rászorulók válogathatnak, melyik márka ruháit szeretnék hazavinni.

Számszerűsítve a Cseritinél ez azt jelenti, hogy a kilenc boltban a bevételük negyven százalékát teszik ki a ruhák, és a hónap végén így is megmarad tizenöt-húsz tonnányi ruha csak náluk.

7. Arra a kérdésemre, hogyan tudunk jól adományozni, Gábor frappáns és tömör választ adott: induljunk ki saját magunkból, és csak olyan tárgyat adjunk le, ami használható, tiszta, ép, szóval mi is szívesen használnánk, ha szükségünk lenne rá.

8. Az elmúlt tíz évben sok mindennel találkoztak Gáborék az adományok között, gyakran előfordul, hogy a hagyatékuktól szeretnének emberek úgy megszabadulni, hogy leadják az adományboltban. Ilyenkor nemtörődömségből az is megtörténhet, hogy oda nem illő dolgokat találnak ruhák zsebeiben, de olyan is előfordult már, hogy valaki egy komplett ezüst étkészletet adott le, mert valószínűleg nem tudta, mit ajándékoz tovább.

9.

Ruhák javítására szinte egyik, adományleadással foglalkozó helyen sincs kapacitás. Javításra szoruló ruhát ne tegyünk az adományok közé. Kis szakadásokra, elromlott cipzár cseréjére sem idejük, sem pénzük nincs a szervezeteknek.

10. Budapesten már nem ciki használt cikkeket vásárolni, de a fővároson kívül még fontos támogatni a szemléletváltást, mert sok helyen még felmerül, hogy megszólnak-e azért, ha használt cikket vásárolok.

Nagy Réka Ökoanyu

A Komposzt további epizódjait itt találod: