Keresés

Nem először vagyunk tanúi a történelem során a társadalom egy-egy csoportja elleni gyűlöletkeltésnek és az érintettek kirekesztésének. Gyűlölni általában könnyebb, mint megismerni, elfogadni – gondolhatnánk. Pedig ez közel sincs így: a gyűlölet ugyanis nemcsak azt képes elpusztítani, aki ellen irányul, hanem azt is megmérgezi, aki magában táplálja. A hatása alól pedig azok sem tudják kivonni magukat, akik nem vesznek részt sem a gyűlöletkeltésben, sem a kirekesztésben. Ez nemzedékeken át súlyosan megnyomoríthat egész társadalmakat, hatásait a gyerekeink, unokáink is magukkal cipelik, akiket így megfoszt(hat)unk attól, hogy egy egészséges(ebb) társadalomban éljenek.

„Ez a pusztító hatalmi játszma azért zajlik a szexualitás arénájában, mert az ember egy olyan lény, akit legmélyebben éppen a szexualitásán, a testiségén keresztül lehet megsebezni”

A múlt szombati kettős gyilkosság NEM szerelemféltés volt. „A kegyetlenség célja sokszor a férfiasság bizonyítása, hisz a visszautasítás miatt ezen a területen érzi magát az agresszor megalázva. A fenyegetés lényege a hatalomszerzés, a gyilkosságé pedig az, hogy biztosan ne legyen a másé a kipécézett lány." Szakértők beszélnek arról, mi vezethet a szegedihez hasonló mészárláshoz.

Politikai nyereségért összemosni olyan fogalmakat, amiknek semmi közük egymáshoz, ezzel újabb viszályt szítani, emberi jogaiktól megfosztani honfitársainkat és a gyerekek védelmét cinikusan aláásni – mindez megbocsáthatatlan bűn. Most azért osztjuk meg újra dr. Gyurkó Szilvi gyerekojogi szakértő cikkét a pedofíliáról, hogy lássuk, mit kellett volna figyelembe venni, ha ennek jogi rendezése lett volna a cél.

„Mennyien lehetnek, akik rossznak, hibásnak gondolják magukat, szimplán azért, mert még senki nem mondta nekik, hogy »Én így is szeretlek«. Vagy csak szimplán »Elfogadlak«. Mennyien lehetnek, akik jó példa híján nincsenek tisztában vele, hogy melegként is lehet teljes és szép életet élni. Mennyien lehetnek, akik az elfojtás és a titkolózás miatt soha nem élik át a szerelmet, mert még a vágyaikat kielégítő egyéjszakás kalandok után is majd felőrli őket a bűntudat és a szégyen.”

„Szia! Csak azért írok, mert hallottam, hogy megjött a gyed, tudnál belőle utalni? Be kellene ugranunk a boltba a játszótér előtt, és nincs pénz a számlámon...” [pár órával később] „Jaj, ne haragudj, ezt csak most láttam, már késő?” „Igen, már mindegy.” „Akkor már nem utalok.” – Felnőtt emberként pénzt kérni valakitől nagy dolog. Nagy ügy. Nem egy semmi kis apróság. Főleg rendszeresen. Akkor is, ha amúgy simán ad. Hát még, ha nem.