Keresés

Sokan mondják, hogy nem kell akkora feneket keríteni egy szülésnek, hiszen „gyerek bent nem marad”, de ma már pontosan tudjuk, hogy egy negatív szülési tapasztalásnak kézzelfogható társadalmi kára, a pozitívnak pedig milyen sok hozadéka van. Szakértővel vesszük végig, hogy mégis min múlik, hogy akár teljesen ugyanazt a szülésélményt egyikünk jónak, másikunk traumának élheti meg.

Így is lehet(ne): egyedülálló kampányt indított Bécs városvezetése a korai vetélés tabujának ledöntésére

„Utólag fogalmaztam meg, hogy bár ez a kisbaba nem tudott megszületni, de megszületett belőlem az első regényem. És bár az út, amit bejárt, fantasztikus, a sikere sosem fog kárpótolni a veszteségért.” Gurubi Ágnes író öt évvel ezelőtt vesztette el kisbabáját – ez az ő történetük:

„A velünk történtek hatására derült ki, hogy a mi közvetlen környezetünkben is mennyien érintettek – csak nem beszéltek róla. Holott ez a veszteség ugyanúgy egy életesemény, mint egy kisbaba születése” – mondja Vasali Katalin fotóművész, aki tabudöntő képekbe dolgozta bele gyászát. Filákovity Radojka portrésorozatának következő része.

A perinatális veszteséget még ma is óriási tabusítás övezi, ami az érintettek számára megnehezíti a feldolgozást. Ennek a tabunak a megdöntését tűztük ki célul azzal, hogy ezentúl rendszeresen mutatunk be olyan érintett nőket és családokat – és az egyéni útjukat a feldolgozásban –, akik megmutathatják: senki sincs egyedül ebben a fájdalmas folyamatban.

„Ez egy különleges anyaság, mert nem földi dolgokkal kell foglalkoznod, hanem a szívedben tovább hordozni a babád létét” – mondja Horváth Réka perinatális szaktanácsadó, akivel Filákovity Radojka beszélgetett egy mélyen tabusított témáról, a perinatális veszteségről.

Nincsenek szavaink arra a helyzetre, amikor meghal egy kisbaba. Pedig nagyon kellenének.