A keresett kifejezés: "perinatális veszteség"
Összesen: 36 db találatMiután várandóssága 21. hetében váratlanul elvesztette addig egészséges ikerbabáit, az Apró szárnyak Instagram-oldal létrehozója, Horváth Ramóna alkotással próbálta kidolgozni magából a fájdalmát: azokat a benne kavargó érzéseket rajzolta le, amiket szavakba önteni nem lehet. Rajzaival ma már több ezer sorstársának segít a gyászfeldolgozásban, érzéseik kifejezésében.
Hogyan lehetne az apákat is támogatni a veszteségük feldolgozásában? Szakértőket kérdezett Z. Kocsis Blanka.
Egy elvesztett gyereket nemcsak az anya, hanem az apa is gyászol. De az apák még az anyáknál is sokkal kevesebb figyelmet és támogatást kapnak rendszerint.
A korai vetélést óriási tabu övezi ma is, annak ellenére, hogy rengeteg nőt érint. Molnár Emese énekesnő életében ez a veszteség szorosan összefonódik édesanyja és nővére elvesztésével. Ismerjétek meg az ő történetét:
Sokan mondják, hogy nem kell akkora feneket keríteni egy szülésnek, hiszen „gyerek bent nem marad”, de ma már pontosan tudjuk, hogy egy negatív szülési tapasztalásnak kézzelfogható társadalmi kára, a pozitívnak pedig milyen sok hozadéka van. Szakértővel vesszük végig, hogy mégis min múlik, hogy akár teljesen ugyanazt a szülésélményt egyikünk jónak, másikunk traumának élheti meg.
Így is lehet(ne): egyedülálló kampányt indított Bécs városvezetése a korai vetélés tabujának ledöntésére
„Utólag fogalmaztam meg, hogy bár ez a kisbaba nem tudott megszületni, de megszületett belőlem az első regényem. És bár az út, amit bejárt, fantasztikus, a sikere sosem fog kárpótolni a veszteségért.” Gurubi Ágnes író öt évvel ezelőtt vesztette el kisbabáját – ez az ő történetük:
„A velünk történtek hatására derült ki, hogy a mi közvetlen környezetünkben is mennyien érintettek – csak nem beszéltek róla. Holott ez a veszteség ugyanúgy egy életesemény, mint egy kisbaba születése” – mondja Vasali Katalin fotóművész, aki tabudöntő képekbe dolgozta bele gyászát. Filákovity Radojka portrésorozatának következő része.
A meghatározó ízemlékek grafikai alkotásokon, a perinatális veszteség fájdalma pedig formabontó fotókiállításon jelenik meg – de ez még nem minden!
A perinatális veszteséget még ma is óriási tabusítás övezi, ami az érintettek számára megnehezíti a feldolgozást. Ennek a tabunak a megdöntését tűztük ki célul azzal, hogy ezentúl rendszeresen mutatunk be olyan érintett nőket és családokat – és az egyéni útjukat a feldolgozásban –, akik megmutathatják: senki sincs egyedül ebben a fájdalmas folyamatban.