Keresés

Egy kisbaba elvesztésekor ahány ember, annyi út van a gyászban és az elengedésben is. Visnyei Barbara tartalomgyártó korai veszteségekor a természetes vetélés mellett döntött, és azzal, hogy erről nyíltan beszél, rengeteg nőnek segített már.

Nimród elvesztése óta négy év telt el. De ilyen a gyász, egy időre jéggé dermeszt, és sokszor azt érzed, az örök tél már sosem ér véget. Aztán mégis elkezd kitavaszodni.

„Bármennyi veszteséget is élt már meg az ember, mindig történhet olyan, ami váratlan érzelmeket hoz magával. Ki kell mondani: én ma elveszettem valakit. Nem elég helyette annyi, hogy: ez egy nehéz nap volt” – fogalmazza meg a szülészeti ápoló, Ágnes, milyen súlyos jelentéssel is bír az ő szakmájukban a valódi önreflexió.

Bár egy kisbaba elvesztésének tragédiája egyszerre érinti a szülőpár mindkét tagját, sok esetben nagyon eltérő folyamatokon mehetnek keresztül, ami a kapcsolatukra is kihat – a meseterápia azonban segítséget nyújthat az újbóli összekapcsolódásban.

„Szinte nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, arra, hogy ő van valahol, vagyis volt egyszer. Nem is tudom térben és időben hova tenni, olyan, mint egy kis fénygömb – örökké körülöttünk világít.”

Ha tragikus baleset történik az utcán, megszokott látvány, hogy a bámészkodók körülállják az áldozatot. Nincs ez másként a közösségi médiában sem.

Korn Anita műsorvezetőnek öt év és három sikertelen várandósság után teljesült a vágya, hogy kezében tarthassa a babáját. Ma, az átsuhanó babák világnapján az ő reményteli történetüket hoztuk el.

A halál alapvetően is tabusított a társadalmunkban, a perinatális veszteséget azonban, ha lehet, még nagyobb hallgatás övezi. Épp ezért fontos a Babagenetika Egyesület kezdeményezése, amely nemcsak a gyászfeldolgozásban segít, hanem hiánypótló tudást ad át széles körben az érintettek megéléseiről. Az Átsuhanó babák kiállításon idén pedig az apák gyásza kerül fókuszba.