Keresés

Sokan nem értik, miért most állnak elő szexuális bántalmazások túlélői az évekkel, évtizedekkel korábbi traumájukkal. Nem egyszerű kérdés, de szerzőnk az Azt mondta című Weinstein-film kapcsán a saját élményén keresztül elmeséli, hogyan is működik ez.

Egy uniós előírás miatt augusztustól a bíróságok értesítést küldenek minden olyan gyereknek, akinek a szülei válnak (vagy más olyan perben állnak, ami a szülői felügyeletet érinti). A valódi odafigyelés azonban nem pipálható ki sablonlevelekkel. Szülők, válás, vita, bíróság, gyerekek bevonása – mi van az új szabály mögött?

„Én nem tanultam politikatudományokat. De anya vagyok, és sosem fogom megbocsátani nekik, hogy gyerekeket ölnek” – mondta az iszlám rezsimről az egyik résztvevő. Budapesten élő irániakkal beszélgettünk.

Mindig meghökkentő azokat a botrányokat figyelemmel kísérni, melyek egy-egy multinacionális céghez vagy divatóriáshoz köthetők, hiszen ilyenkor jogosan merül fel bennünk a kérdés: mégis hogyan mehetett át egy-egy elhibázott ötlet, bántó poén, kétértelmű utalás annyi döntéshozón keresztül. Főleg, ha szadomazo macikról és gyermekpornográfiához köthető iratokról van szó egy kampányban.

Magyarországon jelenleg is negyedmillió nő él bántalmazó kapcsolatban, hetente egy nővel pedig végez korábbi vagy jelenlegi partnere. Bár egyre többet tudunk az erőszak természetéről, a túlélőnek messze nem csak a bántalmazójával kell megküzdenie, ha szabadulni akar a kapcsolatból.

Nem lett jelentősen több ügy (tehát nem csökken meghatározó módon a látencia), nem születtek jogszabályok, amelyek rákényszerítenék az intézményeket, hogy komolyan vegyék a zaklatásos és bántalmazási ügyek megelőzését, és a közbeszédben változatlanul tetten érhetők az áldozathibáztató, az elkövető felelősségét elkenő, a „metoo miatt már udvarolni sem lehet rendesen” típusú nonszenszek. Avagy: mire mentünk azzal, hogy kiszabadult a szellem a palackból?