Keresés

A súlyos fogyatékossággal élő gyereket nevelő szülőknek időnként beletörik a bicskájuk az ellátórendszer anomáliáiba, de a mentális egészségükkel, a pszichés jóllétükkel már végképp senki nem foglalkozik kapacitás híján. Így lehetséges az, hogy sok szülő sok éve nem jutott el nemhogy pszichológushoz, de még csak egy baráti összejövetelre sem. És ennek technikai és anyagi korlátai egyaránt vannak – a 19-20 éves kort betöltő, fogyatékossággal élő embereket nevelő családok 70 százaléka létminimum alatt él.

Csonka Vera képzőművész olyan kérdésekre keresi a választ, mint hogy megférhet-e egymás mellett a technológia és a természet.

Kőrösmezey Dávid, avagy a Lufis bácsi ismerős lehet a budapestieknek, minden délután a Nyugati pályaudvarnál árusít lufikat és Fedél Nélkült. Ismerjétek meg most a történetét is!

„A folyamatos reflexió önmagamra és a másikra, a kölcsönös kíváncsiság, az odafordulás, ez elvben alap volna egy fejlődő gyerek számára, ám az olyan nevelési háttérből érkező fiataloknak, akik nem a saját családjukban nőttek fel, talán ez az egyik leginkább zsigeri hiányuk.”

Gyula még csak négyéves volt, amikor beleivott az édesapja sörébe, és mire középiskolába került, már mindennap fogyasztott alkoholt – egészen a harmincas évei közepéig. Beszélgetésünkkor 10.915 napja volt tiszta. Ma már főleg az aktivizmusnak él: tagja az Utcajogásznak, A város mindenkié csoportnak, és ő hívta életre az Első Kézből a Hajléktalanságról programot.