Keresés

„Nagyon nehéz a szexualitásról úgy írni, hogy az ne szexualizálja az olvasót. Még nehezebb gyerekkel szembeni szexuális erőszakról úgy írni, hogy az ne elidegenítsen, undorral és félelemmel töltsön el egy szülőt, hanem kaput nyisson a megértés, feloldozás és feloldás felé” – mondja gyerekjogász szerzőnk. És hozzáteszi: ennek a könyvnek sikerült.

Egy gyermek önkéntes halála mindig dráma, de a legnagyobb dráma mégis az, ha úgy megyünk el mellette, hogy nem tanulunk belőle. Most – sajnos – kínálja magát számunkra egy újabb alkalom a tanulásra. Éljünk vele, hogy többé ilyen ne fordulhasson elő.

Mihez van joga a tanárnak dolgozatíráskor? És a gyereknek? Na és a szülőnek?

Semmi nem fekete vagy fehér. Közhely? Lehet. De igaz.

„A méhhel rendelkező polgártársak életéről hosszú tömött sorokban vitatkoznak egymással a politikai vezetők, közéleti szereplők, egyházi és világi személyek. Férfiak. Azok a férfiak, akik a korábbi évek során a méhemből hitelfelvevő eszközt csináltak (CSOK), meg politikai tőkét (népességfogyás megállítása) és bújtatott korrupciós technikát (a családtámogatások rendszerén keresztül szavazatvásárlást).” Még ne kommentelj, először olvasd tovább:

Anett szerint az anyának jár némi lépéselőny váláskor, mert mégiscsak ő hordta ki, szülte meg, szoptatta a gyereket. A cikk – ahogy az várható volt – nagyon megosztotta az olvasóit. És elindított egy párbeszédet a szerzőink között is. Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogász például megírta ezt, olvassátok el:

Egy tinédzserterhességben három gyerek érintett: az anya, az apa és a magzat. De vajon mennyi lapot osztanak a döntésben a fiúknak? (Vagy, pár évvel később: a férfiaknak?)

„Jelenleg ott tartunk, hogy egy valódi felelősséget érző szülőben joggal merül fel a kérdés, vajon elengedheti-e a gyerekét iskolába? Biztos lehet-e benne, hogy ami reggel nyolc és délután négy között történik, az a gyerek érdekét szolgálja?”