Városok, amelyek alig vagy egyáltalán nem termelnek hulladékot

–

„Amíg a nagy cégek…”

Bárki, aki életvitelszerűen foglalkozik a fenntarthatóság kérdésével, vagyis akinek a mindennapi döntéseiben szerepet játszanak a környezetvédelmi szempontok, azoknak ismerős lehet az a végtelenül fárasztó jelenség, amikor a szkeptikusoknak kell megmagyarázni, miért nem értelmetlen szelektíven gyűjteni a hulladékot.

Sokan iszonyatos magabiztossággal képesek beleállni abba, hogy a saját felelősségüket kizárva, mindenért a nagy cégeket hibáztassák, minden másra pedig cseppként tekintsenek a tengerben.

Ilyenkor ólmos súly nehezedhet az ember mellkasára, miközben kapaszkodik az oldalán lógó vászonszatyorba, benne a csomagolásmentesen vásárolt piaci zöldségekkel, meg azzal a pár műanyagba csomagolt élelmiszerrel, amit kénytelen volt anyagi megfontolásból, rémes bűntudattal megvenni.

Sajnos az emberek többsége nem látja az összefüggéseket, ahogy azt sem, hogy a döntéseinknek igenis van jelentősége, és hatalom is van a kezünkben – nem kicsi. De amíg nem képviselünk egységet, amíg egymást kell győzködnünk arról, hogy bizony minket is érint, ha pálmaolajjal telepumpált mogyoróvajat veszünk, ha mikroműanyag van már az újszülöttek szervezetében is, ha olvad a sarki jég, addig bizony nagyon messze vagyunk attól, hogy éljünk ezzel a hatalommal.

Tudom, nagyon lehangolónak hangzik, az is.

Szembe kell néznünk azzal, hogy azok, akikre felfelé mutogatunk, a nagy világvezetők nyilvánvalóan nem fognak egy újabb David Attenborough dokumentumfilmtől, vagy egy szemetet felöklendező albatrosz látványától hirtelen lemondani a profitról és a hatalomról. Ki marad hát? Mi.

És ha körülnézünk a világban, szerencsére vannak helyek, amik már felismerték ezt, ezzel példát mutatva a bolygó minden egyes lakójának.

Az, hogy egy város vagy település lenullázza az ökológiai lábnyomát, mondhatni, megvalósíthatatlan vállalás. De az már egyáltalán nem lehetetlen, hogy minimalizálja a szeméttermelést, sőt a teljes hulladékmentességre is van már pozitív példa.

Vancouver, Észak-Amerika zöld fővárosa

Még nem tartunk ott, hogy olyan városokat dobjak be a felsorolásba, mint London, Párizs, vagy New York, de például Vancouver magabiztosan ott áll a fenntartható városok listáján már évek óta.

A majdnem hétszázezer lakosnak otthont adó kanadai kikötőváros éves károsanyag-kibocsátása egész Észak-Amerikában a legalacsonyabbak közé tartozik.

Komoly energiákat és tőkét fektetnek abba, hogy minél több fát ültessenek, méghozzá szakszerűen.

Több fontos épületnek a tetejére zöldövezetet telepítettek, rendszereket alakítanak ki az esővíz gyűjtésére, és a kitűzött cél 2040-re teljesen hulladékmentessé válni.

San Francisco, a vegán kánaán

Ha már az amerikai kontinensen vagyunk, meg kell említeni San Franciscót, ez volt az első olyan város az Egyesül Államokban, amely betiltotta az egyszer használatos műanyag zacskók és szívószálak használatát. A városi hulladék nyolcvan százalékát újrahasznosítják vagy komposztálják. San Francisco továbbá igazi vegán mennyország, egymást érik a vegán éttermek, boltok, és rengeteg csomagolásmentes üzlet is van,

így fokozatosan mindinkább beépül az emberek világképébe a tudatosabb, fenntarthatóbb gondolkodásmód, ami a fogyasztói társadalom fellegvárában, az USA-ban kimondottan nagy kihívás.

Szingapúr, a futurisztikus zöld városállam

A távoli országok közül például Szingapúr számít kiemelkedőnek fenntarthatósági szempontból. A mindössze hétszáz négyzetkilométeres város/törpeállam a bolygó második legsűrűbben lakott országa, mégis mindenkinek példát mutathat élhetőségi szempontból. Nem volt ez mindig így,

a városállamnak irtózatos ökológiai lábnyoma volt, ám a vezetés felismerte, hogy a légszennyezettség és a rettenetes hulladéktermelés nem tartható tovább, és ezzel nemcsak az ország szemlélete változott, de az arculata is, ami a turizmusra is komoly hatást gyakorolt.

Ha megnézünk pár képet Szingapúrról, azt hihetnénk, hogy egy újabb Avatar-rész látványtervét látjuk, leszámítva, hogy még annál is sokkal, de sokkal szebb és látványosabb. (Esküszöm, ez jutott eszembe, amikor másodjára felriadtam édesded álmomból az Avatar 2 vetítésekor, hogy egy képgaléria Szingapúrról nekem bőven felülmúlja a CGI fantáziavilágát, de ezt csak halkan merem mondani.)

Az épületeket növények futják be, mindenhol függő- és tetőkertek vannak, és az ingatlantulajdonosokat, városfejlesztőket is arra ösztönzik, – sikerrel – hogy minél innovatívabb és fenntarthatóbb épületeket tervezzenek. Jelenleg épp egy ökovárosrész fejlesztésén dolgoznak, ahol az okosmegoldásokon túl a növények telepítésén át az innovatív hulladékfeldolgozási rendszerekig elképesztő megoldások kerülnek a tervezőasztalra, és nincs kétség, hogy mindezt meg is fogják valósítani.

A nagyvárosokon és a szingapúri városállamon túl azért a fenntartható városok listáján abszolút megérdemelten kap helyet Ljubljana, Lisszabon, Koppenhága vagy Portland is, de most evezzünk még zöldebb vizek felé. 

Kamikatsu, a hulladékmentes város

Japánban, a hegyek között található egy kis falu, ahol a lakosság a hulladék több mint nyolcvan százalékát újrahasznosítja, és 2030-ig ezt százszázalékosra tervezik.

Hogy ez pontosan mit is jelent? Mondok valamit, amitől lehet, hogy ketté áll majd azoknak a füle, akik a papír, műanyag és kommunális kukák között is tanácstalanul vakarják a fejüket. Kamikatsuban negyvenöt (!) kategória szerint válogatják szét a szemetet. (Mondjuk, így nem csoda, ha motiváltak a hulladékmentességben…) A nagyjából ezernégyszáz lakosnak otthont adó településen 2000-ig két szemétégető is működött, de egy szigorú szén-dioxidkibocsátás-csökkentési törvény miatt be kellett őket zárni, így új megoldást találtak a hulladék feldolgozására.

Minden észérv a hulladékmentes rendszer kidolgozása mellett szólt, és ez ellen a lakosságnak sem maradt semmi kifogása, sőt, durvát mondok, még lelkesek is voltak. (Ez talán a leghihetetlenebb az egész sztoriban.)

Persze a változás fokozatosan jött, ám így is erősebben indítottak, mint bárhol máshol a világon. Eleinte kilenc, aztán huszonkettő, harmincöt, és végül negyvenöt kategóriát vezettek be a hulladék szétválogatásához.

A város célja, hogy nemcsak leredukálja, de nullára csökkentse a városban termelődő nem újrahasznosítható szemét mennyiségét.

A városban van egy zero waste center, ahová a lakosok bevihetik a szemetüket, és segítséget kaphatnak a szétválogatást illetően.

Mindezt környezetbarát termékekre beváltható kuponokkal is motiválják. A város folyamatosan próbál fejlődni, és biztatják a turistákat, hogy jöjjenek, nézzék meg, hogyan élnek, ezzel talán továbbadva nemcsak a pozitív példát, de a lakosság lelkesedését is.

A világ első hulladékmentes szigete

Nagyot koppant az állam a padlón, amikor megtudtam, hogy a világ legelső zero waste-szigete épp Görögországban van. Félreértés ne essék, már hosszú évekkel ezelőtt elrabolta a szívemet ez az ország, imádom úgy, ahogy van. De még a rózsaszín szemüvegen keresztül is az volt az egyik legelső benyomásom a csodálatos természeti adottságok és a kedves emberek mellett, hogy iszonyú a szeméthelyzet.

Ehhez képest itt van az hétszáz lelket számláló Tilos nevű kis sziget, Rodosz és Kos szigete között, ami száz százalékig megújuló energiát használ, azaz energetikailag teljesen önellátó.

Ahogy az összes eddigi komolyabb lokális zöldforradalom esetében, itt is az edukációval kezdték a változást. Ezután eszközöket biztosítottak a lakosságnak, hogy beépíthessék a tanultakat a mindennapjaikba, és rengeteg energiát fektettek abba, hogy folyamatosan kommunikáljanak az emberekkel, hogy tapasztalatot cseréljenek, és így kiküszöböljék az esetleges buktatókat. A változást nemcsak a természet hálálja meg, de új munkahelyek teremtődtek, és a közösségi életre is pozitív hatást gyakorolt ez az összefogás.

Van remény

Szerencsére számtalan pozitív példa létezik még, a skót szigeteken (Skye, Arra, vagy Eigg szigete), német (Kiel városa) és dán kisvárosokban (Bornholm vagy a Samsø-sziget) és még szerte a bolygón, amik reményt adhatnak, hogy képesek vagyunk pozitív irányba változni közösségileg is. 

Persze, lehet azt mondani, hogy a fenti példák esetében sem néhány vászonzsákos ökoharcos indította el a zöldforradalmat, de a nagy felfelé mutogatásban azt felejtjük el, hogy a lakosság együttműködése nélkül semelyik zöldprojekt nem valósulhatott volna meg.

Ehhez a változáshoz mindannyian kellünk, és amíg felülről el nem kezdik egyre többen, egyre felelősebben kezelni a helyzetet, addig csak magunkra és az összefogás erejére számíthatunk. Csak lebegjen előttünk ez a pár példa, hogy ahol megszületik a szándék, ott minden lehetséges.

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Suhaimi Abdullah / Contributor

Szabó Anna Eszter