–

WMN: Fel tudod idézni az első találkozásodat a függőséggel? Kihez fűződik, milyen jellegű függésről volt szó?

Peller Mariann: Kettő is volt. Még gyerekkoromban tudatosodott bennem, hogy az egyik nagypapám elég sokat dohányzott. Azt hiszem, Symphoniát vagy Sophianét szívott, már nem vagyok benne biztos, melyiket. A másik nagypapám pedig imádta a bort. Annak mindig kellett otthon lennie, demizsonban. A gyerekei azzal igyekeztek enyhíteni a helyzetet, hogy csakis minőségi bort ajándékoztak neki, több mint 80 évig élt.

WMN: Mit gondolsz, létezik olyan, hogy függő személyiségtípus?

P. M.: Szerintem ez mindenkiben megvan, és attól függ, hogy ki milyen erős akarattal, elhatározással bír. Én abban hiszek, hogy ez választás kérdése.

Változtatni csak mi tudunk magunkon, de mi képesek vagyunk bármire.

Úgy gondolom, hogy mindannyian elvágyódunk egy tökéletes, stresszmentes, békés, harmonikus világba – és itt jön be a spirituális gondolkodás. A lélek tudja, hogy ha épp nem fizikai testben él a Földön (ami a legnehezebb tanulópálya – egyes nézetek szerint ez a pokol, nem pedig az, ahová haláluk után az élők kerülnek), akkor a végtelen szeretet világában tartózkodik. Emlékszik erre akkor is, amikor emberként él, és ez is okozhatja azt, hogy oda vágyódjon, vagy legalábbis az ahhoz legközelebb álló állapotba vágyjon. Ez pedig a delírium, vagy akár az orgazmus pillanatnyi öröme. Csakhogy a kijózanodás után négyzetre emelkedve zuhan rá a földi sík valós súlya.

WMN: Hol húzódik a határ a függőség és a szenvedély között?

P. M.: Erre nem igazán tudok válaszolni. Vannak olyan függőségek, sőt, szenvedélyek, amik előre visznek, jót tehetnek. A szeretet- vagy visszajelzésfüggő, elismerésfüggő emberekre mondjuk, hogy szenvedélyesen munkálkodnak a céljaik elérésén. Ha azonban valamilyen tudatmódosító szertől vagy ételtől, esetleg egészen furcsa dolgoktól függ valaki, ott komoly hiány van az élete valamely területén.

WMN: Szerinted létezik olyan ember, aki élete során eljut arra a pontra, hogy azt mondhatja: nem függök senkitől és semmitől?

P. M.: Csak nagyon ritka esetben. Ezt igazából csak egy gururól tudom elképzelni, akinek az anyagi világ kínálta lehetőségek tényleg semmit sem jelentenek. És az ételtől, víztől és levegőtől, sőt, a hőmérséklettől, szóval a fizikai létezésének alapfeltételeitől ő is függ.

Fotó: Rózsa Erika

WMN: Máshogy függünk egymástól ma, mint 30-40 évvel ezelőtt a szüleink, nagyszüleink?

P. M.: Mivel a nők mára sok esetben azonos egzisztenciát képesek megteremteni maguknak, mint a férfiak, igen. Sokkal nagyobb hangsúlyt kaphat így az érzelmi támasz, vagy éppen függés egymástól, mert anyagilag már nem feltétlenül függ egy nő a párjától. Ez persze, szépen felborította a férfi-női szerepeket.

Kiemelt kép: Rácz Tamás