Ha időnként szoktál kétségbeesetten álldogálni a tükör előtt, miközben elkámpicsorodva méregeted a csípőd/melled/feneked/hasad/bármidet, akkor ezt a cikket neked írtuk.

„Hálás vagyok azért, mert nem haltam meg, mert az életet választottam. És ráadásul egy olyan életet, amit egyre jobban szeretek élni.”

„Amit a világ gondol rólam, az nem rám tartozik. Azzal a világnak van dolga.”

„Apánk szégyellte előttünk a könyveit.” Ez is, és még sok karcos mondat DTK és Kemény Zsófi beszélgetésében – gátlásokról, szorongásról, szégyenlős írókról és szexista slammerekről Az én testem, az én döntésem sorozat júniusi epizódjában. Katt ide érte:

Borcsa beállt a tükör elé. Meztelenül. De ehhez sok mindennek kellett történnie...

„Csúnyán beszéltem magamról, borzasztóan bele tudtam lovallni magam az önostorozásba, önsajnálatba. Nehezen bíztam meg bárkiben, hisz azt hittem, engem mindenki csak két mellnek lát.” Anna története – így vagy úgy – sokunk története.

„A nyaralás szépít” – Dr. Szentesi Éva

Nem hajlandó „cigány színésznőként” definiálni magát – de a szakma nehezen ereszti a skatulyákat, és leginkább roma szerepeket oszt rá. Ki ez a lány, aki egyszerre mindenhol ott van, és mindenhol jó látni? Honnan jött... és hová tart? Az én életem, az én döntésem – Farkas Franciska.