Nem mutatnánk meg senkinek – elmondjuk hát mindenkinek! Sőt néhányat meg is mutatunk belőlük. Mert testparája mindenkinek van. Nekünk is.

Gyerekek, ez az a történet, amitől a mi főszerkesztőnk valósággal repkedett az irodában, miközben írta. Kiderült DTK-ról, hogy a lelke legmélyén egy elképesztően romantikus nőszemély, akinek iszonyú kevés ideje van az írásra, de azért nem bírta ki, hogy ne ossza meg mindannyiunkkal ezt a true storyt. Az a helyzet, hogy van remény!

Na, mi az a hét ok, ami miatt Szentesi Éva szakított a churchilli „no sport" életfilozófiával, aztán pedig rákattant az úszásra?

Látszólag hétköznapi dolgokról, apróságokról, semmiségekről szól ez az írás, miközben tanúi lehetünk a felnőtté válás egyik legfontosabb állomásának: a lányok megtanultak spórolni!

Vannak olyan tárgyak, amelyek végigkísérnek születésen és halálon, boldogságon és bánaton, síráson és nevetésen... Juditnak épp a fia babakocsija volt ilyen. Na, de mi lett vele, miután Milán kinőtte? Mindjárt kiderül...

„A legtöbb változási szándék amiatt bukik el, mert bár sikerül kitűzni a nagy célt, de elmulasztod kijelölni az oda vezető utat. Márpedig a cél eléréséhez pontos térkép kell, amelyen feltünteted az egyes állomásokat is. Még senki nem jutott fel úgy a csúcsra, hogy véletlenszerűen járkált fel és alá."

A szívünk szakad meg, komolyan...

Avagy: így emeltek ki a barátaim a gödör legeslegaljáról. Ismerős? Akkor szerencsés ember vagy!