„A legnagyobb komfortzóna-elhagyás azonban mégsem az volt, amikor bementem abba a stúdióba. Hanem amikor kijöttem. Örökre. Félelmetes volt? Az. Tudtam, hogy mi lesz másnap? Nem én. Nehéz volt? Nehéz. Túl vagyok rajta? De túl ám! Megbántam? Nem! Nem. Soha.”

Megvan az az érzés, amikor néhány hét látványos fogyást követően bénultan bámulod a stagnáló mérleget?

Az egyik vizsgálaton elhangzott: „Zsuzsa élvezze ki, hogy ön áldott állapotban van”. Akkor csak annyit tudtam mondani, hogy a vécék repedéseit tanulmányozva, hányás közben nem szoktam sajnos ezt érezni.

„Olyan volt az egész, mintha mindannyian bűnözők lettünk volna gyerekként. És amikor ő, ez a tanár is ott volt, mint egy rendőr, akkor meg kellett játszani magunkat. Akkor nem volt nevetés.”

Vegyél anyádnak hasleszorító bugyit anyák napjára! – Ezt üzeni az Aldi reklámújságja. Hát, köszi.

És azt ismeritek, hogy Szentesi és Fiala egy asztalnál... Na, akkor olvassátok el!

„ – Safranek, maga nem szeret engem. Valami azt súgja. – Én szeretem önt, Mr. Teufel. – Helyes. A beosztott szeresse főnökét – ez cégünk egyik alapelve.”

Össze lehet vérre menően veszni két másodperc és három szó alatt? Ha az egyikőtök szülő, a másikótok meg kamaszodik, akkor simán.