„Azt látom, ha körülnézek, hogy mindig más a hibás: az éppen aktuális kormány (mondjuk, ők sokszor tényleg), a rendszer, a dugó, a BKK, a kórházban az orvos, a kedvtelen nővér, a szemét tanár, amiért egyest kaptam, a főnököm, a rohadék pasim, a hűtlen köcsög férjem, a ribi barátnőm, az alkoholista apám, mindig-mindig más, de én, na, én aztán soha!”

Ha eleged van a rádióhallgatásból, akkor podcastolj!

Egyáltalán nem könnyű kilépni. De ha mégis mennél, Zsuzsa mutatja, hogy csináld.

„Ha nem adunk a gyerekek kezébe komoly problémákkal foglalkozó könyveket, nem beszélgetünk velük a zaklatásról, a drogokról, a szexről.. és mindenről, ami szülőként vagy tanárként kényelmetlen, attól még találkoznak majd ezekkel – csak mi tutira nem tudunk majd róla, mikor és hogyan, nekik pedig nem lesznek eszközeik és megoldókulcsaik.”

„Figyelj rám, kedves Isten! Nem szeretnék iskolába járni. Kérlek, intézd el nekem, hogy megszűnjön az iskola. Vagy... nem is. Az iskolával nincs semmi baj. Szeretek tanulni. Szeretem, ha olyan dolgokat csinálhatok, amik érdekelnek, és erre tényleg jó az iskola. Vagyis: dehogy!”

A gondoskodás olyan, mint a szerelem: ezer arca van... és mind szép.

„A történelem során soha nem vette körül annyi játék a gyerekeket, mint most, mégis: talán soha nem volt olyan nehéz játszani, mint a XXI. században.” Hogy ez miért baj? Ezért:

Hogyan éli meg egy tanár az érettségit és a ballagást? Erről írt Balatoni József, azaz Jocó bácsi.