„Jobban figyelünk egymásra, vélhetően azért, mert jobban figyelünk magunkra is” – Doffek Gábor tapasztalatai az újranyitás kapcsán.

Ti is észrevettétek, hogy mennyire elszabadultak az érzések? És milyen nehéz nem felülni rájuk? Előbb olvass, aztán válaszolj.

Szerinted vidéki vagy városi gyereknek jobb lenni?

„Számomra iszonyúan frusztráló, hogy még ebben a megváltozott helyzetben is óriási tevékenységkényszer uralkodott rajtunk, az meg pláne, hogy mindenből összehasonlítási alapot generálunk: kinek a kenyere, karanténteste, lefelé néző kutyapóza, kovásza, és úgy egyáltalán, karanténja a legjobb, legszebb.”

„Na, de legalább beindult végre a feloldási folyamat. Kihirdették, hogy négylépcsős lesz, és most vagyunk a nulladik, előkészítő fázisban, vagyis az első lépcsőn… vagyis akkor módosítsuk, hogy a négy lépcső: az a nulladik fázis, az első fázis, a második fázis és végül harmadik… logikus, nem?” Angéla és Zsuzsa beszámolója Barcelonából.

Gyere, utazz velünk Lisszabonba – sok-sok képpel!

„Van abban valami csodálatos, ha az ember eljut arra a pontra az életében, amikor bizonyosan tudja: az igazi, létező tökéletesség a tökéletlenség elfogadásában, és az állandó törekvés és a békés belenyugvás egyensúlyában rejlik.”

Kurucz Adri szüleinek holnap lesz az aranylakodalma. Az élet (a járvány) átírta a muri forgatókönyvét, de 50 közös év azért sok mindenre megtanítja az embert, például az újratervezés képességére és alázatára biztosan.