Egy kemény hét története, és fontos tanulság a pihenésről. Már csak meg kellene fogadni.

Drávucz Rita vízilabdázó kislánya dongalábbal született, később Charcot-Marie-Tooth-szindrómát állapítottak meg nála, de már a diagnózisig is hosszú, és rögös út vezetett. Hogyan dolgozták fel mindezt, miben segítette őket a sport, miért fordultak hosszú idő után a nyilvánossághoz, és hogyan látja Flóra saját magát? Ritával Pásztory Dóri beszélgetett.

Éjszaka a földön, méghozzá egy nagyon vidéki kisváros átmeneti gyermekotthonában.

„A konyha felé mutatva annyit mondott, hogy »menjek a helyemre«”…

Nektek életetek melyik fontos eseményét kellett teljesen másképp csinálnotok a járvány miatt?

Ma van a tündéri nagymamák napja, holnap pedig az unokatestvéreké, olvassátok el hát Szabó Anna Eszter megható emlékezését a nagymamájáról, aki békés, meleg fészket biztosított mind a hét unokájának, sütit sütött, finom ebédeket főzött, a nála töltött időt pedig mindig különlegessé tette.

Az egy dolog, mire jöttél rá a karanténban. De mi az, amit tényleg sikerült beépíteni az életedbe azóta?

Borcsa ars poeticája: „Gyerünk ki a szabadba!”