Sok helyzetben természetes első reakció a tagadás. Ráadásul az erőszakban rengeteg a manipuláció. De ha kezeletlenül hagyjuk a sérüléseinket, másokat bántunk vele, és mi is megrekedünk.

Intő példa arra, mit jelent diktatúrában élni.

Évek óta hallgatjuk, hogy a tévé a végét járja. Hogy a tévé meg fog halni. Tóth Flóra szerint ez bullshit. Valójában az történik, hogy főnixmadárként születik újra, csak éppen más néven, de a lényeg – a tartalom és a forma – valójában ugyanaz. Maximum a szolgáltató más, de még az sem.

Az élményeink formálnak minket – legyenek akár jók, akár rosszak –, és emlékké szelídülve mindegyikért hálásak lehetünk.

„Egy része nem volt normális, a többi igen, kóros lelki alkatok voltak, de nem őrültek. Jól tudták, mit csinálnak” – mondta az amerikai börtönpszichológus a náci háborús bűnösökről, akiknek szembesítése és bírósági felelősségre vonása 76 évvel ezelőtt ezen a napon kezdődött meg, az egész világ szeme láttára. Az erről szóló írásunkat is csak erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk.

Voltak idők, és vannak még mindig olyan helyek és állapotok, amikor az ember nem feltétlenül örül, hogy van lyuk a fenekén. Avagy: örülj, ha üríthetsz!

Szinai Tomi (így használja a nevét) életében két „csodás” gyógyulás is volt. Boldogulása sok szempontból nehezített, de optimizmusa, elképesztő ereje és életszeretete mindig átsegíti a megpróbáltatásokon. Ismerjétek meg Tomit Nádudvari Péter gyógypedagógus írásából:

Valljátok be őszintén: ugye, akinek kisebb testvére van, az gyerekkorában mind szétszívatta? És mondjátok, ti milyen mesét adtatok be neki? Persze tök ártatlanul!