Persze lehet mondani, hogy lassan az ajándékozásról is leszokhatnánk, minek az a sok felesleges tárgy – csak szennyezzük vele a környezetet, szemetet halmozunk fel –, de karácsonykor azért mégsem hagyhatja az ember a gyerekét üres kézzel a fa alatt. Csakhogy kamaszként már alaposan feladják a leckét…

„Azt éreztem, hogy hosszú idő után először otthon van bennem a lelkem, jól vagyok, megnyugodtam, és hihetetlenül jól érzem magam a bőrömben” – Jocó bácsinak nem csupán egy gyerekkori álma teljesült, hanem önmagához is visszatért.

Ha valakinek elhihetjük, hogy megéri szeretni, épp az apró dolgok miatt és a kudarc lehetőségét is belekalkulálva, akkor az Doffek Gábor!

Gondoskodsz a gyerekeidről, az idős szüleidről, miközben igyekszel helytállni a munkahelyeden. Pokolian nehéz helyzet, amiből nem az időmenedzsment technikák fognak megmenteni. Mert van az a terhelés, amit képtelenség beosztani.

Sok helyzetben természetes első reakció a tagadás. Ráadásul az erőszakban rengeteg a manipuláció. De ha kezeletlenül hagyjuk a sérüléseinket, másokat bántunk vele, és mi is megrekedünk.

Intő példa arra, mit jelent diktatúrában élni.

Évek óta hallgatjuk, hogy a tévé a végét járja. Hogy a tévé meg fog halni. Tóth Flóra szerint ez bullshit. Valójában az történik, hogy főnixmadárként születik újra, csak éppen más néven, de a lényeg – a tartalom és a forma – valójában ugyanaz. Maximum a szolgáltató más, de még az sem.

Az élményeink formálnak minket – legyenek akár jók, akár rosszak –, és emlékké szelídülve mindegyikért hálásak lehetünk.