A sok jó emlék mellett mindenkinek vannak rossz emlékei is az iskoláról. Összeszedtük a leggyakoribb félelmeinket, mindazt, amitől diákként a leginkább rettegtünk, ha van kedvetek, folytassátok a sort. Le a lidércekkel!
Azt a bizonyos biológiai órát csak a nők orra alá szokták nyomni, pedig a férfiak komódján is ketyeg. Férfiak tízezrei is szenvednek – hogy mitől, azt elmondja Herczeg Zsolt, aki számot vet az idővel, és azzal, miként használta.
Egy friss kutatás szerint az elmúlt tíz hónapban alaposan megváltoztak az étkezési szokásaink is.
„A tegnapi napom fénypontja az volt, hogy kinéztem az ablakon.” Jocó bácsi arról mesél, mit tapasztal a gyerekek körében, hogyan élik meg a bezártságot, félnek-e, és mit gondolnak arról, ha mi, felnőttek megpróbálunk rendületlenül mosolyogni.
„Vannak fogyatékkal élők, akik a terápia részeként kezdtek el legózni, van, aki ezt a módot választotta a kreatív energiáinak levezetésére, mert a hétköznapi munkájában erre nincs lehetősége. Sokuknak ez kapocs a külvilággal, segít túllendülni az introvertált személyiségükből fakadó akadályokon. Ide jár a bankár apuka is, aki titokban a feleségének készít szülinapi legómozaikot, és a bolti eladó lány, aki hetekig csak szendvicset eszik, mert karácsonyra meglepné magát a legújabb Harry Potter-kastéllyal. Ismerek olyat, aki csak gyűjti, ki se nyitja a dobozt. Vannak, akiknek a leírás szentírás, megint mások egyszer sem rakják össze, amit a tervező megálmodott.”
Új lakásba költözni boldogság. Új lakásba költözni mégis kicsit félelmetes. Kolléganőnk épp ebben a cipőben jár, lezárult élete egy fontos korszaka, és kezdődik épp egy másik…
„Ő nem szokott ilyet csinálni. Hogy összejöjjön a betegeivel. De ez szerelem volt első látásra.”
…abból az étteremből, amelyik még nem jelentett csődöt. Szentesit az építkezés zaja már nem zavarja, sok minden más viszont egyre jobban.