„Hóban, sárban, napsütésben, hasmenésben, amíg a halál el nem választ” – Hogyan válasszunk felelősen kutyát?

–

Nem a gyerek áll majd a szakadó esőben!

Tizenkét évvel ezelőtt eldöntöttük, hogy „kap a gyerek kutyát“, mert olyan nagyon vágyik rá.

Vigyázat, most villan fel elsőként a vészvillogó!

Ilyen döntés nincs: valójában nem a gyerek kap kutyát, hanem a szülő, vagyis az egész család. Akik felelősen vállalják a gyerek vagy gyerekek mellett, hogy a legjobb tudásuk szerint gondoskodnak egy újabb rájuk bízott életről! Ha valaki itt elakad vagy felháborodik, akkor kis eséllyel lesz diadalmenet az együtt eltöltendő, átlagosan tíz év (ami egyébként a világ legszebb és legjobb élményei közé tartozhatna).  

Ugyanis abban a pillanatban, amikor a kutya a családba kerül, korántsem meglepő módon, azonnal lesznek életfunkciói, miszerint ennie, pisilnie, kakálnia és mozognia KELL. Nincs az a suttogó módszer, amely ezekről az igényekről le tudná beszélni őket.

A következő fontos tény, hogy ezek az igények naponta többször feltámadnak, olyan napokon is, amikor az ember betegen fekszik, elutazik, kint jeges szél fúj, vagy hetekig szakad az eső, és kemény mínuszok vannak. Itt jegyezném meg, hogy az nem lehet érv, hogy van kertünk, ott ellesz, kap enni, játszunk vele, simogatjuk, és kész. Hát nem kész! Egy kutyának egyszerűen nem elegendő, hogy a saját területén bóklásszon: fel kell fedezni vele a világot, az idegen szagokat, szocializálni kell, és nem utolsósorban a teste lefárasztása mellett az agyát is érdemes kihívások elé állítani, hogy harmonikus legyen a kapcsolata a világgal és a gazdáival.

Felnőttként is gyerek

A kutya teljes értékű csapattag, csak a legritkább esetben keres pénzt, de annál komolyabb anyagi áldozatokkal is jár.

Lehet – sőt, nagyon valószínű –, hogy a kedvenc cipőinket jobban szereti majd suttyomban szétrágni, mint a saját játékait, lehet – sőt, nagyon valószínű –, hogy inkább a szőnyegre pisil, hány, ne adj' isten kakil eleinte, mint a számára kitett „okospelenkára”. 

 

A kutya nem fizet tébét, viszont meglepő betegségeket, sérüléseket szed össze, amiknek a gyógyíttatása komoly anyagi teher lehet, és a gazdák részéről is aktív közreműködést igényel. Oda kell figyelni az étkezésire, és ha rájön hajnalban a diaré (hasmenés), akkor bizony félőrült, pizsamás Ophéliaként járhatjuk vele a sötét utcákat, bármilyen komoly nap vár ránk.

Ezen felül megéri közösségbe, kutyaiskolába vinni, és vele együtt tanulni (ez is komoly anyagi teher), hogy aztán együttműködő társak legyünk az amúgy rohamos tempóban felnőtté váló családtaggal. Ennek némileg ellentmond, hogy

bizonyos szempontból viszont élete végéig egyfajta gyerek marad, aki ránk, a szeretetünkre, a törődésünkre, a társaságunkra lesz utalva.

Senkit, de tényleg senkit nem akarok mindezzel elijeszteni, sőt, pont azt szeretném megerősíteni, hogy ha mindezek tudatában vágunk bele a kutyavállalásba, akkor életünk egyik legmeghatározóbb, legszeretettelibb kapcsolatát nyerjük meg vele. Nem mellékesen pedig mind magunkat, mind a kutyánkat megkíméljük a kudarc és frusztráció érzésétől… arról már nem is beszélve, hogy nem egy telephelyen vagy egy kutyaotthonban végzi majd szegény pára.

Személyiségek vonzásában

Segíthet a hosszú távú együttműködésben, ha előre tájékozódunk, hogy valójában milyen kutya illik hozzánk, hiszen ahogy mi, úgy ők is határozott személyiséggel, temperamentummal bírnak. Életem legimádottabb kutyáját nem én választottam a saját habitusom alapján, sokat kellett tanulnom tőle, vele és magamról, voltak küzdelmes időszakaink is rendesen, mégsem bánom az együtt töltött tizenegy évünk egyetlen percét sem. Azért most jöjjön pár szempont és tipp, ha esetleg valaki nem akarná magát ekkora jellemfejlődési kihívásnak kitenni!

Gyerek mellé tökéletes

Ugyan nagyjából minden fajta (megbízható idegrendszerű) kutya közelsége jót tesz a gyerekeknek, mégis, annak a bizonyos csodás tizenegy évnek az emléke miatt kénytelen vagyok elsőként és kiemelten boxert ajánlani. Egyébként a szakemberek véleménye is egyezik ezzel az állításommal, annak ellenére, hogy a külseje alapján (bár szerintem gyönyörű) nem igazán gondolnák róla, hogy ez a vehemens, állandóan izomból és szívből pörgő fajta rajongva szereti a gyerekeket, és egész csecsemőkortól tökéletesen méri be, hogy meddig mehet el velük. Ha kell, nevettet, ha kell, játszik, de ha kell, órákig fekszik csendben mellettük, hogy vigyázza az álmukat. A beagle és a bernáthegyi is a gyerekes családok nagy barátja. Bennük is bártan megbízhatunk, imádják a gyerekeket, jól beilleszkednek a családi dinamikába.

Ha sok a dolgod, és keveset vagy otthon

A shar pei, az alaszkai malamut és a csodás külsejű orosz farkaskutya is sokkal jobban tűri a magányt az átlagosnál, de ennek ellenére

azt képviselem, hogy aki tudja, minél több helyre vigye magával a kutyáját.

Még ha szeretnek is egyedül lenni, falkában boldogabbak. Ennek megfelelően az elfoglalt emberekhez passzol egy kistestű fajta vagy keverék, amelyik keveset ugat, és élvezi, ha a munkahelyen vagy autóban, tárgyaláson a gazdája mellett pihenhet, miután jól meg lett mozgatva.

Apropó mozgás: kutyák sportőrülteknek

Ugyan minden kutyát sétáltatni kell, de nem mindegyik imád mindennap sok kilométert futni, vagy egész hétvégéket végigtúrázni, ám az agárfajták, a vizslák, a labradorok, a border collie-k, a mindenféle szetterek és a rottweilerek egész biztos boldogan tartják a tempót a legnagyobb kihívásoknál is.

Arra azért érdemes ügyelni, hogy öregkorukban már ne várjunk el tőlük a maximális teljesítményt.

Ha kicsi az élettér

Aki lakásba, ráadásul kicsi lakásba visz kutyát, annak érdemes odafigyelni, hogy inkább olyan fajtát válasszon, amelyiknek nem igazán számít az élettér nagysága. Számukra jó választás lehet a tacskó, a csivava, az affenpinscher, a havanese, a buldog és a mostanában oly divatos, édes, ámde „a légzés zsákutcájaként” emlegetett frenchie is.

Allergiás vagy a kutyaszőrre, de nem bírsz nélkülük élni?

A kutyának nemcsak a szőre, de a nyála és a hámló bőre is okozhat azokra érzékenyeknél allergiát. Nekik leginkább az uszkárt, a különféle méretű schnauzereket, a portugál vízikutyát és bichon havanese-t szokták ajánlani.

Ha sok a gyerek, vagy ha egyfolytában simogatni, dögönyözni szeretnéd a kutyád

Alapvetően minden kutya imádja, ha szeretik, de tényleg vannak egyes fajták, amelyek nem rajonganak az egésznapos piszkálásért. Ha mi viszont igen és/vagy nem szeretnénk, hogy a gyerekek esetleg az eb idegeire menjenek, akkor jó választás a nyüstöléssel kompatibilis uszkár, a francia buldog, a beagle és az angol véreb is.

  

Ha az IQ a kutyádnál is számít

Aki szereti, ha okos és könnyen tanítható a kutyája, akkor most elárulom, hogy egyrészt szerintem mindegyik az, csak meg kell találni az utat hozzá, másrészt azért vannak objektíve is kiemelkedően okosnak tartott kutyák. Az első öt helyen a border collie-t, az uszkárt, a német juhászt, az ausztrál juhászt és a golden retrievert szokták emlegetni.

De ha a rántott húst titokban kell ellopni az asztalról, akkor tuti, hogy fajtafüggetlenül tehetséges és szemfüles mind!

Minden szempontot talán lehetetlen végigvenni, viszont a végére még két nagyon fontos dologra szeretném felhívni a figyelmeteket! Az első, hogy alaposan ellenőrizzétek a tenyésztőket, mennyire etikusan járnak-e el munkájukban, azaz nem tenyésztenek-e túl, gondosan fedeztetnek-e, vagy a saját kutyájukat is csak pénzforrásnak tekintik, kihasználják, kizsigerelik?

Az etikátlan tenyésztőket ne támogassa senki, már csak azért sem, mert esélyes, hogy beteg kiskutyát fog tőlük hazavinni.

A másik, sok-sok külön cikket igénylő kérdés pedig az örökbefogadásé. Én őszintén és tiszta szívből támogatom, hogy menhelyről válasszunk kutyát, de lehetőleg nem kezdő kutyásoknak, és megfelelő mennyiségű összeszoktatási idő után! Az ő esetükben a fentebb sorolt szempontokat még sokkal komolyabban kell venni. A kutya nem játékszer! A lelkiekben sérült kutya pedig plusz terhet jelent, ezt bele kell kalkulálni az örökbefogadás nemes aktusába. 

Bárkit is választotok, szeressétek a lehető legjobb tudásotok szerint!

Marossy Kriszta

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Eternity in an Instant