Ma már sok családnak megadatik az a lehetőség, ami pár évtizede még lehetetlen volt: genetikai vizsgálat alapján „kiszűrni” a nem ép magzatokat. Pásztory Dóri azt írja, ha olyan fejlett lett volna a technika, mint ma, amikor őt várták, talán világra sem jöhetett volna. Dóri öt évvel ezelőtt írta ezt a publicisztikát, de a kérdés ma sem kevésbé fontos és szívfacsaró.

Edith Eva Eger magyar származású holokauszttúlélő írta A döntés című könyvében, hogy a haláltáborban döbbent rá, mennyit számít a figyelem fókusza: „Van döntési lehetőségünk: dönthetünk úgy, hogy arra figyelünk oda, amit elveszítettünk, vagy pedig arra, amink még megvan”. Hogyan kamatoztathatjuk ezt a tanítást a hétköznapokban? Erről írt Baló Sára.

Hogy mire jó, ha az embert egy átlagos hétköznapon, ügyes-bajos dolgai intézése közben egyszer csak letartóztatja a rendőrség, és zárkába csukja, ahonnan sem telefonálni nem tud, sem védekezni? Steiner Kristóf elmeséli.

Ma van a szerelmesek napja, mármint azoké, akik szeretnék ünnepelni a szerelmüket. De mi van azokkal, akik bizonytalanok abban, hogy a szerelmük viszonzásra talál, és csak remegve várják, hogy a párjuk kimondja a bűvös szót? Szakértővel beszélgetünk a „szeretlek” szóról, a romantikáról és az egyenlőtlen érzelmi helyzetekről.

Vajon tényleg a közös ágy tartja össze a házasságot? Ne válaszolj (még). Előbb ismerd meg Emese történetét – és a „sleep divorce” fogalmát.

Pályamódosításról szó sincs, de izgalmas kalandról igen!

„Nehezen lesz reggel, a sokadik reggel, amikor bénultan vánszorgok ki az intenzív osztályról. Szemben velem újabb család jön utolsó látogatásra. Még hallom, ahogy az idősebb asszony zokogni kezd, és az ágyra borulva könyörög a férjének, ne hagyja őt egyedül. Meddig lehet ezt még bírni? Meddig fogom tudni még csinálni így? Akarom-e tovább csinálni egyáltalán?” – Molnár Lamos Krisztina legújabb írása:

Körülöttem egyre több a hippi – teszi fel a kérdést szerzőnk –, vagy általános jelenség, hogy mind többen próbálkoznak meg a vidéki termelői léttel, hogy egészségesebb táplálékhoz jussanak, vagy egy esetleges klímakatasztrófát nagyobb eséllyel vészeljenek át? No de mi történik, ha a városi ember nekilát gazdálkodni?