Idegenekkel néha őszintébbek vagyunk, mint a barátainkkal, hozzátartozóinkkal. Miért van ez így? És miért gondoljuk, hogy mások nem kíváncsiak ránk? Pszichológus szerzőnk, Milanovich Domi járt utána ezeknek az elképesztően izgalmas kérdéseknek:

„Ha az egész osztály karanténba kerülne, akkor indulna el a második felvonás. Igen, itt nem állna meg a történet, hisz online oktatást kellene elrendelni a karantén idejére, amihez az iskolának nincs joga. Szóval a hivatalos határozatot továbbítani kell a tankerület felé, akiknek szintén nincs erre jogosultságuk, tehát már megy is tovább az ügy az Oktatási Hivatalhoz. Nekik – most kapaszkodj meg! –, nincs jogosultságuk erre…” Jocó bácsi és a karanténkálvária:

„Sose voltunk Mexikóban. Sose utaztunk télből nyárba. Sose főztünk még jógaelvonuláson.” Mindez azonban most valósággá vált, és valószínűleg nemcsak egy újabb karanténban töltött télre, hanem jóval tovább is feltöltötte Steiner Kristófot új élményekkel.

Titkolózzunk vagy ne? Ti mit gondoltok erről?

Görbe tükröt mutat az influenszereknek és a közösségi oldalakon a követőikkel minden percüket megosztó felhasználóknak. Eleinte semmi tudatosság nem volt a videói mögött, inkább a környezetét akarta vele szórakoztatni, de aztán olyan gyorsan berobbant a TikTok- és az Instagram-oldala, hogy úgy döntött, megmutatja, ki is ő valójában. A @megykisztoriba karakterével, Ferencz Veronikával Krajnyik Cinti beszélgetett.

Kisgyerekes Covid-káosz Doffek háza tájáról

Mindent megadnánk a gyerekeinknek. Kivéve, amit nem.

Először a konfliktus miatt sírsz, aztán meg a szégyentől, hogy mások előtt elsírtad magad. Ismerős? Pedig a munkahelyünkön sem gépek, hanem emberek vagyunk. Igenis időt kéne szánni arra, ki hogy van.