Vannak, akik az űrlényeket, mások a nagy hullámokat okolják a Bermuda-háromszögben történt rejtélyes eltűnések miatt. Hogy mi az igazság? Itt elolvashatod négy különös eltűnés és lehetséges magyarázataik történetét:
A megkésett beszédfejlődés rendkívül összetett jelenség: létezhet szinte önmagában, könnyebb fejlődési úttal, de valamilyen organikus probléma tüneteként, következményeként is megjelenhet. Vajon mikor kell lépni, mit tekinthet a szülő valódi jelnek, és miért létfontosságú az időben megkezdett fejlesztés?
„A kétgyermekes anya is ugyanúgy Chopint játszott (a Hárfa-etűdöt) abban a bombavert szobában, mint hetvennyolc éve Szpilman a varsói elhagyatott ház sötét étkezőjében.”
Kutatások kimutatták, mekkora hatással van a mentális egészségünkre a testvérünkkel való kapcsolatunk. Akkor is, ha sokat beszélünk egymással, és akkor is, ha nem. Mert ő az, aki nemcsak felnőni lát minket, hanem – jobb esetben – megöregedni is. Összefoglaltuk, hogy lehet megalapozni és fenntartani a vele való közelséget.
„Lehet, nem vagyok igaz hazafi. De az az igazság, hogy nem is akarok az lenni. Én csak békében szeretnék élni. Szeretném, ha a gyerekeim is megtapasztalhatnák, hogy milyen jó lehet egy olyan ünnepnap, ami a világon csak nálunk van, ami csak a miénk. A miénk, minden magyaré. És nem azért, hogy büszkék legyünk, hogy lobogtathassuk, hanem azért, mert tanultunk belőle valami örök érvényűt. Mondjuk, azt, hogy a szabadság olyasmi, amiért megéri mindent egy lapra tenni. Amiért kétszáz éve ugyanúgy fegyvert ragadtak, mint most, a szomszédban.” Kommentelés előtt olvassátok el Szabó Anna Eszter írását, aztán meséljetek, nektek milyen emlékeitek vannak a nemzeti ünnepekről!
A március 15-i hosszú hétvége sok magyarnak jelentette régen azt, hogy van még egy utolsó lehetőség átugrani a szomszédba egy kis síelésre. Úgy tűnik, ez is megváltozott a Coviddal…
A pletykának még a képzelet (és a józan ész) sem szabhat határt…
„Éjjel kettőkör robbanásokra és villanásokra ébredünk, a kutyák ugatnak. Kipattanok az ágyból, az ablakhoz megyek, nézek bele a szurokfekete semmibe. Újabb durranások. Valaki petárdázik. A mi életünkben már nem lesz újra normális a világ, ugye? – kérdezem a férjem. Talán soha nem is volt – mondja, aztán visszafekszünk.”