Valahonnan minden leendő szülő kap egy listát arról, mire lesz szüksége a baba születése után, csak nem mindegy, milyen az a lista, mert lehetnek rajta például olyan tételek is, mint cumisüveg-sterilizálót sterilizáló oldat (spoiler: nem kell). Tóth Flóra kétgyerekes anyukaként és listamániásként írt egy listát a valóban hasznos és a haszontalan, de vicces dolgokról.
Jóképű, az igaz, és már tízezer követője van az Instán, a „tetovált asztalos” azonban nem a külsejével szeretne érvényesülni, és a mesterségét sem azért választotta, mert egyre divatosabb. Már csak azért sem, mert jóval több munka és nehézség van ebben, mint az elsőre látszik…
Egy fiú, akinek a saját apja tette tönkre örökre az életét.
„Nem hiszem, hogy Csáth Gézának, József Attilának vagy Stephen Kingnek valaki valaha is felhánytorgatta volna, hogy miért ilyen búvalbaszottak” – írja Nyáry Luca. Szerinte a női szerzőktől még mindig sokan azt várják el, hogy kellemesen szórakoztatók és üdítően vidámak legyenek.
Mindenkinek másért nehéz ez a helyzet. Olvassátok el, hogy volt ez a WMN berkeiben, aztán meséljétek el, ti hogyan éltétek meg az ovi, bölcsi első napját, akár kisgyerekként, akár szülőként!
Szerzőnk szerint a tetoválás hasonlatos a szüléshez: azért lehet elviselni a fájdalmat, mert a vágyott cél lebeg a szemünk előtt. És egy jó tetoválóművész pedig olyan, mint egy jó orvos–szülész–dúla, aki segít elérni a célt, ami aztán egy életen át elkísér.
Hány dinó kell egy élet elmeséléséhez?
A legtöbb kisgyereket nevelő szülő néha úgy érzi, hogy mindenféle hatás nélkül, mégis vég nélkül ismételgeti a következőket: „ne csináld ezt”, „ne tedd azt”. De vajon a gyerekek miért nem reagálnak az ezerszer elismételt tiltásokra? És mi van akkor, ha nem is a folyamatos ismételgetés a jó út?