Vajon 78 év alatt okosabbak lettünk? Tanultunk a múltból? Most már képesek vagyunk felállni, és szót emelni: „Hékás, ezt nem szabad!”?

Rendhagyó cikkünkben Steiner Kristóf párja, Nimrod Dagan számol be a magyarországi útjukról, a Pride-on való szereplésükről, arról, mit és miért tetováltattak magukra most Budapesten, és hogy miért törölte a képüket az Instagram.

Mi történik, ha az apa időszakosan szabadságolja magát a családból? Mi indokol családilag egy ilyen döntést, és hogyan lehet felkészülni rá? Többek közt ez is kiderül szerzőnk cikkéből. Kérünk benneteket, csak a cikk elolvasása után kommenteljetek!

„Mindegy, csak foglaljunk már le valamit.” „Dobj be pár cuccot nekem is.” „Nem pont erre gondoltam, de most már mindegy.” „Hol van a…? Nem hoztad el?! De hát mondtam!” „Egész évben ezért gürizem, aztán reggeltől estig veszekszünk.” „Azt hittem, egyértelmű, hogy…” Mondatok, amiknek nem kellene elhangzaniuk, vagy nem is hangzanak el, csak gondolatban, mert valami félrecsúszott a nyaraláson.

Nem kérdés, hogy szükség van közösségekre, az viszont igen, hogy képesek vagyunk-e még (vagy már újra?) közösségi emberként működni.

Annyira fárasztó, hogy többségi emberek akarják megmondani, mi minősül rasszizmusnak, antiszemitizmusnak, vagy homofóbiának. Az érintettek meg „túlérzékenyek”, „nincs humoruk”, vagy „félreértik a dolgot”.

Ezek a mai fiatalok még mindig Nyugaton akarnak tanulni! Mit tehet hát a gondos szülő? Elkíséri a frissen felvett egyetemistáját a jóléti Hollandiába, hogy szemrevételezze, hol fog élni a csemetéje, aztán meg csak néz nagyokat… Vigyázat, a cikk csípős iróniát tartalmaz!

Valljatok színt, ti mire vagytok a legkényesebbek! Mi az, amit inkább biztonságos helyen őrizgettek, csak ne kerüljön rá karcolás, ne piszkolódjon be, ne használódjon el túl gyorsan! Mondjátok, hogy nem csak mi vagyunk ilyen érzékenyek a makulátlanságra.