A Stranger Thingsből is ismert asztali szerepjátéknak annyi pszichés előnye van, hogy a szakemberek is felfigyeltek rá, és kezdik terápiaként alkalmazni.

„De mi van akkor, ha most önként és dalolva alávetem magam a vizsgálatnak, és kiderül, mégse vagyok alkalmas a vezetésre, igazam volt annyi éven keresztül, amíg kitartóan győzködtem magam, hogy nekem ez az egész nem való, nincs hozzá tehetségem, kész?” – Kurucz Adrienn tesztelte a PÁV-ot. A PÁV pedig őt.

A legsötétebb részeket bejártuk, most jön a fény…

A budapestiek életében van néhány állandó dolog, amit annyira természetesnek veszünk, mint a levegőt. Például, hogy a körúton mindig, a nap bármely szakában jön egy négyes–hatos, és hogy több közlekedési módból is választhatunk, hogy eljussunk a célunkig. De ez nem volt mindig így. Vajon milyen lehetett az élet a fővárosban, amikor a villamosok nagy része Budán volt, a sínek viszont Pesten futottak? És mi az, ami a mai napig megmaradt a közösségi közlekedésben?

Pszichológus szerzőnk, Kazimir Ágnes (szabadidejében Szabó Anna Eszter és további két már felnőtt gyerek anyukája) válaszait a Proust által összegyűjtött kérdésekre mindenki számára kötelezővé tennénk, mert nemcsak róla, hanem az életről és saját magunkról is nagyon sokat megtudhatunk belőle.

Nem csak Jézus született ám karácsonykor! (Oké, tudjuk, hogy valószínűleg nem ez a pontos dátum, mégis ilyenkor ünnepeljük.)

Az ember, akinek mindazt köszönhetjük, hogy tudunk a baktériumokról, léteznek vakcinák, szinte megduplázódott a születéskor várható élethosszunk, és selyemsálban ihatunk tejet meg bort. Azt hiszitek, hogy viccelünk, pedig nem.

„Máté. Hallod? Ez a neve! És tudod, mit jelent? Hogy Isten ajándéka! A te ajándékod! És most elveszed tőlem? Egy ajándékot? Hát milyen Isten vagy te? Tudom, hogy aki bűnös, annak bűnhődnie kell. De neki milyen bűne van? Azért bünteted, mert nem házasságban fogant? Akkor engem büntess! A bűnös én vagyok! Én akarok bűnhődni, én akarok ott feküdni kikötve! Én akarok szenvedni! Engedd, hogy meghaljak helyette! Fogadj el engem helyette! Hagyd, hogy ő éljen!” – fohászkodik az édesanya a kórházban, miközben a három hónapos kisfia az ágyhoz kötözve, ájultan fekszik.