Nektek van hasonló történetetek, amikor véletlenül jelentetek meg fotón, mémben vagy videóban?

Kérhető-e, elvárható-e az esküvői vendégektől, hogy otthon hagyják a gyerekeiket? El kell-e viselnie az ifjú párnak, hogy a nagy napon nyűgös kisgyerekekhez alkalmazkodjanak? Olvassátok el, hogyan vélekednek erről az érintettek, aztán mondjátok el, mit gondoltok!

Javítóintézetbe többnyire azok a gyerekek kerülnek, akik már kiskoruktól traumák során mentek keresztül, és vagy elhanyagoló érzelmi környezetben nőttek fel, vagy le is mondtak róluk. Innentől pedig jön a nevelőintézet, a kirekesztésből fakadó agresszió, és kérdés, visszatalálhatnak-e valaha a többségi társadalomba. Anna története ennek tipikus példája.

A színes bőrű sportolót még a nácik is ünnepelték a berlini olimpián, de hazájában, az Egyesült Államokban nem használhatta a buszok első ajtaját bőrszíne miatt, és csak a teherliften mehetett fel az olimpikonok tiszteletére rendezett fogadásra.

Az időskor negatív megítélése nemcsak hamis, hanem veszélyes is, mégis az ageism (korizmus) a legelfogadottabb előítélet-rendszer. Személyesen és társadalmi szinten is nagy árat fizetünk azért, ha negatív képzeteket társítunk az öregedéshez.

Taylor Swift, Billie Eilish, Florence Pugh – csak pár példa azokra a fiatal nőkre, akik jóval idősebb férfi oldalán keresték/keresik a szerelmet, ám hogy ez számukra végül is jó volt-e, vagy károkat okozott, csak később derül ki, amikor már nagyobb a rálátásuk. A kérdés az, 25 év alatt mennyire tekinthetünk érett felnőttnek valakit.

Számos oka lehet annak, ha az elalvás nehezített tereppé válik gyerekkorban – ezeknek járt utána Széles-Horváth Anna.

Azért a víz a zűr.