„Tudtam, hogy nem fogok tudni felkelni, és el nem tudtam képzelni, hogy most majd mi lesz. Ki fog nekem segíteni? Még sosem voltam ilyen helyzetben.”

Megy ez, mint az ágybavizelés.

„Sokszor azt kérjük, hogy bírjanak minket cipelni olyankor is, amikor magunkat se bírjuk tartani” – Szentesi Éva köszönetet mond azoknak a hozzátartozóknak és barátoknak, akik a betegek mellett állnak.

A HIV-fertőzés még mindig egy stigma, pedig a gyógyszeripar mai állása szerint egy fertőzött lehet teljesen tünetmentes, alacsony vírusszámmal, hogy alapvetően a védekezés nélküli szex sem kockázatos (de csak indokolt esetben ajánlott).

„Nincs értelme várni, nem szabad várni, higgyenek a kollégáimnak, ne kezdjenek el más terápiákat keresni, ne várják azt, hogy az idő meggyógyítsa” – podcastunkban a szakember világosan elmondja, miért fontos az MR a szklerózis multiplex esetében, és mit jelent az, hogy »az idő agy«.

„Elmeséljem, milyen lenne most az életem, ha anno nem diagnosztizálnak félre? És elmeséljem, milyen most?”

Orsi azért határozta el, hogy névvel és arccal is vállalja a történetét, mert számára mindannak az elmesélése, amin keresztülment, a feldolgozást, a szembenézést és a megbékélést segíti, egyben pedig támogatni szeretné a többi nőt is, hogy ne szégyelljék a vetélés okozta fájdalmat, emellett pedig higgyék el, hogy több vetélés után is lehet problémamentes terhességük és szép szülésélményük.

Éva túl van az újabb műtéten, a kórházból jelentkezik: