A legutóbbi, orlandói tragédia kapcsán újra felmerül a kérdés: mennyire kell megszigorítani az USA-ban a fegyverhez jutást? Szerzőnk jól rálát a jelenségre, ugyanis évekig Amerikában élt, sőt, a férje is egész arzenált tart otthon.

Hogyan lesz az abszolút antifocidrukkerből lelkesen gratuláló néző? Hát... valahogy így.

„Kedves Kiskirály!" - kezdi régi orvosának címzett levelét Éva, akinek élete valószínűleg nagyon másként alakult volna, ha annak idején nem diagnosztizálják- majd kezelik félre...

Király Gábor mackója, és ami benne (illetve mögötte) van.

Kárpáti Judit családjában dübörög a turkagén! A csinos hölgyek és elegáns urak varázslatos ügyességgel tudják egy nagy halom, egymásra hajigált holmiból kihúzni az igazi kincseket. Hiába, turkálni tudni kell!

Egy anyuka első ránézésre, nekifutásból felháborodott egy kamasz fiú kinézetén, olyannyira, hogy savazós nyílt levelet írt az illetőnek, gyors végkövetkeztetéseket levonva a ruházata alapján. Mi viszont azt mondjuk: ÁCSI! Ne ítélj olyan elhamarkodottan.

Csak a filmekben, mesékben ér véget minden ott, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak". Mert az élet nem ilyen. Még akkor is, ha lángoló szívvel vágsz bele a házasságba. Van olyan, hogy a csókok addig ritkulnak, míg a végén el nem tűnnek.

Egy lány, egy dűlőút, búzamezőbe cseppenő könnyek... és egy felszabadító érzés, egy mindent elsöprő kiáltás.