Csodálatos lenyomata ez az írás két ember sorsának. És annak, hogy vannak bizonyos sorsok, amelyeknek egyszer össze KELL kapcsolódniuk.

Te is elmész a falig, mielőtt tennél magadért valamit?

Te mit teszel, amikor azt látod, hogy egy hozzád közelálló ember a vesztébe rohan?

Ha úgy érzed, vége a világnak... olvass Pásztory Dórit!

„Én igazán nem akarok beleszólni az Úr dolgába, de nyugodtan elhiheti nekem, sokkal egyszerűbb lett volna, ha már eleve úgy formáz meg minket, hogy a lábszőrünket beágyazza a szempilláinkba, a hónalj- és fanszőrzet meg mehetne bele a dús hajkoronába. Temérdek időt és vesződséget megspórolhatnánk!"

„Sok férfi plusz teherként, súlyos felelősségként éli meg, hogy ő az elsődleges családfenntartó. Valahogy úgy gondolkodnak, hogy ne legyél beteg, mert akkor nem tudod eltartani a családodat, illetve ne panaszkodj, csak tűrj! Ezt gyerekkorunktól belénk nevelik. Hogy ne sírj, mert a fiúk nem sírnak. Ha elesel, akkor csak legyintenek, hogy: ugyan, katonadolog!”

Az ember, aki VHS- és magnókazetták között töltötte a gyerekkorát, egyszer csak rádöbben, hogy évek óta semmi kézzelfogható emlék nem született az életéről... Avagy: eltűnt Lilla utolsó öt éve egy laptoppal együtt, ezért kénytelen újragondolni az életét.

„Az anyatejből egy nyelvcsapásra tejci lesz, ami csak azért nem a legvisszataszítóbb modorosság a magyar nyelvben, mert a kismamás szavak Ferenc Jóskáját, a »pocaklakót« történelmi távlatokban is képtelenség lelökni a trónjáról." Zsolt apa lesz, vol. 2.