Hinni benne, vakon...

Valakit úgy imádni, mint egy ikont...

„Szerencsére a mi korosztályunk szervezete meglehetősen szívós és ellenálló, és hozzá ott van még az úgynevezett Y generációs cinizmus, amely, ha úgy tetszik, segít a túlélésben. És – ami minden történés ellenére – konzerválja a humorérzékünket." Lilla, a WMN „dzsunija” írt egy jó kis vitaindítót. Olvassátok el!

Mi még soha nem olvastunk ilyen csodálatosan elegáns és gyönyörűen szomorú levelet, ami „a másik nőnek” szól...

Élet a szülőszobán. Nem egyszerű.

„Amíg nem voltam apa, addig a babasírás kezdetétől számítva átlagosan tíz másodperc telt el az első öngyilkossági, és húsz az első gyilkossági gondolatomig." De aztán Zsolt is apa lett...

„Pereceljen el az a gyerek el, pottyanjon le, legyen fülig piszkos, és essen pofára!”

Mennyit ér egy élet? És hogyan alakulnak az utolsó évek? Mennyit tudunk rajta mi alakítani, és mennyit a körülményeink?