„Valahogy mégis félt a saját belső hangjától, ami benne kiáltozott, vészjóslóan bongott, de már késő, úgy érezte. Pont ő legyen az, aki megteszi? Hát kicsoda ő, hogy megtegye?”
„A gyerekeink önfeledten nevethettek mellette, és önmaguk lehettek, mert Ildikó néni nem engedte, hogy megnyomorítsa őket ez a mai iskolarendszer. Annyi szeretet adott ennek a harminckét kisiskolásnak, amiért egy egész életre hálásak leszünk neki. Vagy még tovább is.”
Íme, az Adj egy okot! #mosolyogj kampány olvasói pályázatának 3. helyezettje:
Ha még sosem gondoltál a gyaloglásra mint sportra, olvasd el ezt az írást. Aztán... uccu neki!
Ha az Erzsébet térre mész, óvatosan járj-kelj a zöldterületeken. Mezítláb pedig semmiképpen sem!
„Pont nyolc évvel ezelőtt ezen a napon Gambiában voltam, most meg Erzsi nyávog, hogy hol a reggeli. Így múlik el a világ dicsősége – és már takarítom is a macskaalmot, közben pedig törnek fel a gambiai emlékek.”
Na, nehogy már a Pásztory Dóri ne akkor nyaraljon, amikor mi?!