„Nem lehet mindent, de a magam szintjén minél többet szeretnék megtanulni a világból” – Szentesi tanul
Iskolapadban – harminc fölött.
Iskolapadban – harminc fölött.
Az európai átlagnál több a halálos kimenetelű közlekedési baleset Magyarországon – pedig nem sok mindenre kellene odafigyelni. Például arra, hogy a frizurád soha nem lehet fontosabb a biztonságodnál.
Még tart a mellrák hónapja, ennél fontosabb üzenetet pedig nem is olvashatnánk e témában.
Megállsz egy sarkon, és hirtelen megrohannak az emlékek. És összeszorul a torkod arra régi barátra emlékezve. Mert ilyen Budapest. Tele emlékekkel.
Viszket, viszket, viszket…
Biztos, hogy az unokákig kell várni, mire kiderül, ki igazán magyar?
„Olyan nincs! Kizárt dolog, hogy nem vagy már! Hiszen megbeszéltük, hogy találkozunk! Hazajöttem, hogy lássalak. Azért, hogy beszéljünk és átöleljelek. Azért, hogy megkérdezzem, mit csináljak a versenyen… Hogy elmondj nekem mindent a világ dolgairól, és megnyugtass… Azért, hogy csak együtt legyünk, együtt…”
Igaz történet, ami egy ártatlan sörözésnek indult… és valami egészen más lett belőle.