„A más még mindig sokkal jobb, mint a semmi” – a gyerekek közösségbe engedéséről, a felemás tanévzáróról, arról, hogy a karantén milyen hatással volt a gyerekekre, Pásztory Dóri Orvos-Tóth Noémivel beszélgetett.

A másolás nem csak annak bosszantó, akit utánoznak. Amikor valaki például egy szakmai ötletet másol le, nemcsak lopást követ el, de önmagát is megfosztja a lehetőségtől, hogy fejlődjön. Ezért sem éri meg nem eredetinek lenni:

„Jobban figyelünk egymásra, vélhetően azért, mert jobban figyelünk magunkra is” – Doffek Gábor tapasztalatai az újranyitás kapcsán.

Ti is észrevettétek, hogy mennyire elszabadultak az érzések? És milyen nehéz nem felülni rájuk? Előbb olvass, aztán válaszolj.

Szerinted vidéki vagy városi gyereknek jobb lenni?

„Számomra iszonyúan frusztráló, hogy még ebben a megváltozott helyzetben is óriási tevékenységkényszer uralkodott rajtunk, az meg pláne, hogy mindenből összehasonlítási alapot generálunk: kinek a kenyere, karanténteste, lefelé néző kutyapóza, kovásza, és úgy egyáltalán, karanténja a legjobb, legszebb.”

„Na, de legalább beindult végre a feloldási folyamat. Kihirdették, hogy négylépcsős lesz, és most vagyunk a nulladik, előkészítő fázisban, vagyis az első lépcsőn… vagyis akkor módosítsuk, hogy a négy lépcső: az a nulladik fázis, az első fázis, a második fázis és végül harmadik… logikus, nem?” Angéla és Zsuzsa beszámolója Barcelonából.

Gyere, utazz velünk Lisszabonba – sok-sok képpel!