„Mi nem szoktunk feleslegesek lenni, mi nem szoktunk tétlenül állni, nemhogy ülni, mi nem szoktuk keresgélni a feladatot” – írja egyik állandó szerzőnk, Doffek Gábor, aki főállásban rendezvényszervező. Úgyhogy a saját bőrén érzi a mostani helyzet semmihez sem fogható, frusztráló fájdalmát.

„Miért egy dadogóst kellett megkérdezni, miért nem lehetett egy »normális« embert megszólaltatni?” Jocó bát sem kímélik a kommentelők, ahogy senkit sem, de ezúttal nem tudja szó nélkül hagyni a bántást:

Magyarországon minden tizedik újszülött a vártnál korábban érkezik a világra. Ez a gyönyörű történet értük íródott.

„Hiányzott, ahogy kettesben voltak. Hiányzott, ahogy négyesben éltek a családdal. Hiányzott a közös baráti társaság, a nagy nevetések és a büszkeség, ahogy a párját látta, amikor, igazából mindig, a társaság közepe volt. A jövendő unokáiról való álmodozását megkeserítette férjének fájdalmas hiánya. Az előző életében rendszeresen megszervezett nagy családi összejövetelek elmaradtak, nem jöhet oda az a nő, utasította a rokonságot, és hónapok múlva tudta meg, hogy nélküle megy tovább az élet.”

Tudjuk, hogy „holvanmégakarácsony”, meg „minekmárnovemberbenezzelnyomasztani”, és egyébként is „kinekvanerreideje”, mi mégis azt mondjuk, töltsétek ki nyugodtan most, vagy tegyétek el későbbre a kvízünket, aminek a végén KONKRÉT ajándékötleteket is kaptok!

Teljes értékű konyha 3 négyzetméteren? Sima ügy!

Szerzőnk halálosan komolyan mondja, hogy muszáj nevetni! Nem hurráoptimizmusból, nem vírustagadásból. Dafke!

„Egy gyerek általában nem tudja elmondani neked, hogy attól fél, mi lesz vele holnap, vagy hogy meg fog-e halni. Viszont szorong, és forrnak benne az érzelmek és indulatok. Ezért is jó nemcsak a zeneterápia, hanem általában a művészetterápia, mert egy eszközt ad ahhoz, hogy ezek a félelmek a felszínre kerülhessenek, anélkül, hogy konkrétan meg kellene fogalmazni őket.”