A mókuskerék nagyon erős drog. Ha végre kiszakadsz belőle, sok minden máshoz kapcsolódhatsz.

„Hogyan lehet mégiscsak egy olyan mintát mutatni, ami reményt ad a fiatal kollégáimnak? Hogy lehet megerősíteni őket abban, hogy annak ellenére, hogy most még több a fájdalom és a göröngy ezen az úton, mint kellene, de azért maga az út gyönyörű? Gyerekekkel lenni csodálatos dolog. És amíg a gyerekeken keresztül a jövővel találkozik az ember, addig a királyi úton jár.”

Megmenteni az ízt, amit csak a nagymamád tudott. És aztán megsiratni, amikor sikerül.

Steiner Kristóf mindig is szabad lélek volt, aki nem kötött kompromisszumot, ha önazonosságról, hitelességről, saját magának elfogadásáról vagy felvállalásáról volt szó, még ha emiatt a tanáraival, a környezetével, a kommentelőkkel vagy a közösségi média tiltó robotjaival kellett szembe szállnia.

Jöhet itt 20 százalékos infláció, emelkedhet drasztikusan a rezsi, meginoghat sok tízezer pedagógus helyzete… van, ami állandó és megkerülhetetlen: a tanszerlista.

Kutatások bizonyítják, hogy a káromkodás jó hatással van az emberre. Hát akkor miért ennyire hajmeresztő a XXI. században, ha egy nőt elragadnak az indulatai, vagy épp csak nevén meri nevezni a dolgokat? Tényleg csipkekesztyűvel kell a szavakhoz nyúlnunk?

„Ha egy fiatal kolléga elkeseredésében egy pedagóguscsoportban kér tanácsot, hogy hogyan egészíthetné ki a fizetését, mi hogyan csináljuk, miből élünk, akkor a tanácsok kilencven százaléka ez: menekülj, amíg tudsz!” – írja egy pedagógus olvasónk. Vajon mikor fogunk ráébredni, milyen rettenetesen nagy a baj? És hogy ezt a problémát nem fogják tudni azok egyedül megoldani, akiknek minden napja a megélhetési nehézségekről szól, még akkor is, ha a teljes fizetésüket megkapják?

A gyerekotthonba bekerülő kisfiúnak már az is elég nagy trauma, hogy kiszakítják a családjából, egy teljesen új környezethez, új szabályokhoz kell alkalmazkodnia. Hogy mindennek a tetejébe a szülője sem látogatja, csak ígérgeti, az elviselhetetlen gyötrelem.