A daganatos betegségben elhunyt kislány, Izus édesanyja újabb írásában ad hírt arról, hogyan élik meg a gyász közepette a mindennapjaikat, miközben a kislány hiánya sohasem szűnő fájdalmat jelent.
Indul a nyári fesztiválszezon, melegítsünk hát be őrülten mulatságos és olykor gyalázatos emlékeinkkel! Kommentben várjuk a ti történeteiteket is.
„Aki a hazáját nagyon szerette, de kit a hazája nem szeretett” – énekeli Bródy János, és szerzőnk, akinek öt gyerekéből három elhagyta az országot, hasonlóképpen érez:
A megbocsátás nem mindig jár katarzissal. Van, hogy csak lerakunk egy terhet, csendben, szelíden.
Hogy hat rád nézőként, ha valaki ledobja a ruháit a színpadon? És hogy hat rád, ha az illető olyan táncmozdulatokat tesz meztelenül, amelyek folyamatosan a nemi jellegekre irányítják a figyelmed? Egyáltalán, tudsz máshova nézni? Nos, úgy tűnik, a többségünk nem. És ez rendben is van így – egy darabig.
„Megismerni a másikat szép komótosan, megvárni, míg az első álarcok lehullanak, és csakis azután belemenni nehezen visszafordítható döntésekbe” – írja Wilson Luca egy nem is annyira új trendről:
Ha csak egy beszélgetést olvasol el a kamaszokkal való együttélésről – ami már rég nem nevelés, hanem folyamatos tárgyalás és alkalmazkodás –, akkor ez legyen az!
Károsabb az egészségre a magány, mint a dohányzás? Hasonlóan működik a barátok agya? Van előnye annak, ha a párod a legjobb barátod? A barátsággal kapcsolatos legfrissebb kutatásokból kiderül.