Talpalatnyi béke. Miért fontos, hogy legyen egy kis zöld a közelünkben?

Hahó! Hallottátok a nagy hírt? Vagy lemaradtatok róla? Ne féljetek, arra a kis időre (míg friss) nem is éri meg odafigyelni. A divat kissé túlpörögte magát az utóbbi időben – legalábbis Gyárfás Dorka szerint.

Az iskolai közösségek gyakorta szinte semmit sem tudnak súlyos vagy krónikus beteg osztálytársuk betegségéről, állapotáról. A Suliprogram segíti a visszailleszkedést, és egy olyan el- és befogadó, biztonságos osztályközösség kialakítását, megerősítését, ahova reggel örömmel érkeznek a gyerekek.

Huszonnégy óra egy mesebeli szálláson, roskadásig pakolt asztalokkal, egy mikrofonnal és (majdnem) a teljes WMN-csapattal. Vajon mi sülhet ki ebből? Így telt az első ottalvós csapatépítőnk:

Önös érdekeink miatt vajon meddig megyünk el az élővilág pusztításában?

Eljöhet az a pont, amikor azt érzed, ilyen körülmények között képtelen vagy ezt tovább csinálni, ennyi pénzből egyszerűen nem tudsz megélni. Ekkor szembesülsz a nagy kérdéssel: ki vagy te a munkád és a hivatásod nélkül.

Z. Kocsis Blanka érintettekkel járt utána annak, milyen ma, a randiappok dömpingjében, némi múlttal és egy-két-több gyerekekkel a hátunk mögött, vagy komoly elköteleződési tervekkel 30+-osan ismerkedni. (Spoiler: nem könnyű.)

Kutatások szerint hajlamosak lehetünk túl hamar elkezdeni fegyelmezni a fiúkat ahelyett, hogy utánajárnánk, mi történik velük/bennük. Pedig sokszor csak nincs más eszközük kifejezni az érzéseiket, a nehézségeiket, mert a nemük miatt nem bátorítjuk erre őket eléggé.