A szülőgondozó a legintenzívebb időszakban érkezik: a kisbaba születése utáni egy hétben van jelen, hogy segítsen a szülőknek: tanácsokkal, beszélgetéssel, és ha kell, takarítással vagy bébiszitterkedéssel is.

Gyomorgörccsel ül matekórán, izzad, sír vagy teljesen lefagy. Ismerős? Sok gyerek már kisiskolás korban elkönyveli magában, hogy ő nem jó matekból, és a számoktól való ódzkodás egész életében végigkíséri. Mit tehetünk szülőként, tanárként, hogy ez ne így legyen?

A végső búcsúról és a gyászfeldolgozásról Z. Kocsis Blanka egy néprajzkutatóval, egy idősápolóval, és egy gyásztanácsadóval beszélgetett.

Erre aztán tényleg senki nem figyelmezteti a gyerekvállalás előtt állókat, pedig anyának lenni olykor komplett életveszély!

Mielőtt még minden férfi a folyóba hajítaná a telefonját: abban, hogy a mobilok tényleg káros hatással vannak a termékenységükre, még a tudósok sem értenek egyet, de biztos, ami biztos, inkább ne a zsebükben hordják a mobiljukat.

Simon Eszter pszichológusokkal járt utána, hogy az anyagiakon túl milyen okokból laknak fiatal felnőttek együtt a szüleikkel, és hogyan tudja a család közösen kezelni ezt az általában érzékeny helyzetet.

Temetőbe járni nem feltétlenül szomorú, nyomasztó dolog. Lehet felemelő, sőt vidám esemény is. Hiszen a halál az élet része, és akire emlékezünk, életben tartjuk.

„A felmenőink élete és halála a családunk története. A gyökereinkről és a múltunkról szól, ezért nem kérdés, ki lehet-e sétálni karon ülővel, totyogóval vagy óvodással a temetőbe. Valójában nem lehet, hanem kell, és mesélni kell arról is, kihez jöttünk, és miért hiányzik ő nekünk” – mondja a gyerekpszichológus.