Az első ember, akit megpillantottam, egy hatvan körüli nő volt, vastag bokáját fehér klumpába bújtatta, virágmintás otthonkát viselt. Kék-fehér csíkos műanyag szatyrot szorongatott, amiből egy félliteres Fütyülős-üveg kandikált ki, meg egy vadvirágokból font szegényes csokor. Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy hazaértem.

Mennyire határozza meg az embert egy betegség, ami miatt nyolcéves korában, amikor tombol benne a szabadságvágy, hirtelen mozgásképtelen lesz? A beletörődés vagy a küzdelem útját választja? Hogyan viszonyul hozzá a környezete? Hogyan próbálják meg rábeszélni: inkább törődjön bele a sorsába? Az Elviszlek magammal e heti vendége Kiss Péter Pál paralimpikon kajakozó, aki idén Párizsban megszerezte második aranyérmét.

Az elefántok és az orkák bíznak az idősebb nőstények tapasztalataiban, míg a csimpánzok erővel szerzik meg a hatalmat. De vajon tanulhatunk-e az állatoktól mi, emberek?

Egy friss kutatás szerint a heti 2-5 óra unokázás mérhetően csökkenti a demencia kialakulásának esélyét.

Szerelem dolgában közhely, hogy felmelegítve csak a töltött káposzta jó. Van, persze, aki egyetért ezzel, és van, aki nem. De mi a helyzet a barátsággal? Érdemes megkeresni azokat az embereket, akikkel egykor közeli kapcsolatban álltunk, vagy jobb, ha megtartjuk őket az emlékezetünkben – tíz, húsz, harminc évvel ezelőtti verziójukban?

Z. Kocsis Blanka az a nő, akinek a zsebében mindig van három dolog: vörös rúzs, egy nagy adag humor és empátia. Talán utóbbi kettő a fő oka annak, hogy a WMN olvasói is mindig könnyen és gyorsan rezonálnak írásaira, hogy cikkei oly sok embernek adnak ahaélményt, segítséget, tájékozódási pontot és feloldozást egyszerre. Itt az idő, hogy ti is jobban megismerjétek Blankát – ezúttal Marcel Proust kérdései segítségével.

Ha úgy igyekszel egészségesen étkezni, hogy távoli tájakon éretlenül leszedett, majd az áruházak polcaira érkező zöldségeket-gyümölcsöket fogyasztasz, előfordulhat, hogy tévúton jársz. Bereczki Szilvia a WWF nemrégiben megjelent, aggasztó tanulmányát szemlézi.

Mark Twain szerint „a kedvesség az a nyelv, amit a süketek is hallanak és a vakok is látnak”. Egyszerre tűnik nagyon egyszerű fogalomnak és vethet fel sok kérdést a kedvesség valódi jelentése. De miben segítheti a hétköznapokat, ha nemcsak az éppen ösztönből vagy hangulatunkból fakadó, hanem a tanultabb, begyakorlottabb kedvességnek is helyet adunk az életünkben?