Dórival Londonban: Du ju szpík... hogyan?
Barnabással szélsebesen haladunk a szocializáció rögös útján. A zenés-táncos mulatság (Musix Monkey Club) mellett, felfedeztük a környezetünkben található játszóházakat, közösségi strandot, és a tarsolyban eddig szereplő három állandó játszóterünk mellé, újabbakkal bővítettük a repertoárunkat. Ezzel együtt viszont egy újabb döntési helyzetbe kerültünk: mikor, hol, milyen nyelven beszéljek hozzá? Ti, akiknél valamiért szintén fölmerül ez a kérdés, hogy csináljátok?
Nálunk az a helyzet, hogy anya és apa is magyar anyanyelvű, otthon mindenki magyarul beszél, így Barnabás hiába él egy idegen országban, a magyar nyelvet hallja a legtöbbet. Sosem tartottam attól, hogy gondja lesz a magyar nyelv elsajátításával. Angliában hároméves korig nincs államilag finanszírozott ellátás a gyerekeknek, a bölcsődék pedig annyira felfoghatatlanul drágák, hogy esélyünk sem lenne megfizetni. Emellett úgy vagyunk vele, hogy ha megtehetjük és megoldható, akkor mellettem tölti élete első három évét. Ebből az is következik, hogy a nap nagyobbik részében én beszélek hozzá, és ez még így is lesz egy darabig. Tőlem tanulja meg a színeket, számokat, mondókákat, állathangokat. Mind-mind magyarul. A mesekönyvei is magyarul vannak, és az iPad-en is magyar nyelvű applikációkat „olvas.” Na, de mi a helyzet az angollal? Lesz-e lemaradása, amikor bekerül az oktatási rendszerbe? Jó volna, ha lennének már angol mesekönyvei? Nézzen angolul is mesét? Esetleg néha beszéljünk hozzá angolul?
Elkezdtünk közösségbe járni, így heti három–négy alkalommal veszünk részt olyan programon, ahol a körülöttük lévő anyukák, animátorok és gyerekek angolul vagy angolra hajazó nyelven beszélnek. Ezt most én talán még jobban élvezem, mint ő, mert végre találkozom itteni anyukákkal és fél év ittlét után, nekem is van lehetőségem angolul beszélni. Iszonyúan vágytam már arra, hogy fejlődjön a nyelvtudásom, elkezdjem kifejezni magam egy olyan nyelven, amely korábban sosem volt a mindennapjaim része.
Barnabás a gyerekekben még nem látja a potenciális játszópajtás lehetőségét, sokkal inkább magas hangot kiadó, váratlan, kiszámíthatatlan mozdulatokra képes, az aktuális játékára veszélyt jelentő egyedeknek tartja őket. Így értelemszerűen nem kezd velük mély, filozófiai társalgásba a mentőautó és a tűzoltóautó tulajdonviszonyáról. Hiába vagyunk olyan környezetben, ahol az angol nyelvet használják, eddig alig-alig voltunk rákényszerítve arra, hogy angolul beszéljünk.
Mostanában viszont már előfordul olyan helyzet, amikor nehezen döntök, melyik nyelvet használjam. Társaságban, amikor hozzá szólok, de más is hallja, akkor angolul vagy magyarul? Ha a zenés-táncos mulatságon felszólítják az integetésre, tapsolásra, akkor angolul vagy magyarul erősítsem meg neki az információt? Ha angolul teszem, akkor hogyan tudom elkerülni, hogy ne az én akcentusommal és nyelvtani hibáimmal sajátítsa el a nyelvet? Mi lesz, amikor rájön, hogy a hozzá hasonló méretű és kvalitású kis lények sokkal több lehetőséget rejtenek játék terén, mint az unalmas anyukája, aki még egy vacak transzformert sem képes összerakni rendesen, pedig minden héten becsülettel beleáll a kihívásba?
Nem akarom, hogy hátrányban legyen, közben viszont abban hiszek, hogy úgy segítünk neki a legtöbbet, ha egyértelmű számára ki, mikor, milyen nyelven beszél hozzá.
Anya, apa, nagyik magyarul. Anya és apa néha angolul, de hozzám mindig magyarul. Most tartunk abban a fejlődési szakaszban, hogy szinte minden nap előáll egy új szóval, szinte mindenre talál valami kifejezést, amellyel tudtunkra adja, mit szeretne megértetni velünk. Elképesztően szórakoztató, és közben hatalmas élmény figyelni, ahogy fejlődik a szókincse. Kíváncsi vagyok, mikor hallom tőle az első angol szót, mert ez még várat magára.
Ő az első gyerekem. Ő az első gyerekem, akivel egyéves korában külföldre költöztünk. Ő az első gyerekem, akinek valószínűleg két „anyanyelve" lesz. Ő lesz az első a családunkban. Így próbálok józan paraszti ésszel gondolkodni és döntéseket hozni, de fogalmam sincs, mi a jó. Kivéve Varró Dani Kisvakond fordításait. Abban biztos vagyok, hogy irodalmilag ez a legjobb, amit a másfél évesemnek adhatok.
Meséljetek, Ti hogy csináljátok?
Pásztory Dóri