-

 A szingli esete a pöffeszkedő családossal

Kalapos Évi az egyik cikkében többek között azt fejtegette, hogy bár átmenetileg nagy szakadék húzódik a gyerekes és a szingli nők között a társalgás területén, azért azt különféle témákkal át lehet hidalni. Nem kell feltétlenül csak a gyerekekről beszélgetni. Tök igaza van.

Nagyon is jól tudom, miről beszél, és azt is értem, mi indíthatta ennek a cikknek a megírására. Ahogy az angol mondaná: „been there, done that". Voltam én is súlyosan IKSz-es, amikor az ember csőlátásába kizárólag szerelmének gyümölcse fér bele, a világa csak ekörül a hurkás dundiság körül pörög. Mert az IKSz az olyan, mint a nátha vagy a bárányhimlő: mindenkinek túl kell rajta esni. Azt azonban már egyéne válogatja, hogy mennyi idő alatt fut végig rajtad a betegség. Van, akinél az egész folyamat lezajlik pár hónap alatt, van, akinél évekig is eltarthat (főleg, ha egymás után érkeznek a porontyok), és van, akinél még akkor is vadul dübörög, amikor már a gyermeknek is kihozta a nyugdíját a postás. (Tapasztalataim szerint ezekből az IKSzes nőkből lesznek a legvérmesebb anyósok...)

 Mi a túró az az IKSz?!

Az IKSz, kérlek alássan, az Idióta Kismama Szindróma. És mielőtt értetlenül ráznád erre a fejedet, szeretném elmondani, hogy én még soha nem találkoztam olyan anyukával, akinek ne lett volna ideig-óráig ilyen korszaka, amikor tényleg semmi másról nem tudott beszélni, mint a csemete különböző testnyílásain ki- és beáramló folyadékokról, a kisded legújabb, nyilvánvalóan a zsenialitását bizonyító kunsztokról, a baba ON-OFF állapotának arányairól, az új lény napról napra felfedezett és kibontakoztatott készségeiről, illetve a csemete ragyogó jövőjét előrevetítő ábrándokról. Az IKSz időszakosan kihat az ember grammatikai készségeire is, kizárólag többes szám első személyben leszel képes beszélni: „már ügyesen kakilunk a bilibe" – a kollektív tudat teljesen elhomályosítja az amúgy ép és egészséges egyén elméjét.

Aztán ahogy cseperedik a gyermek, és a babaszobára szűkült világ ezzel párhuzamosan elkezd kitágulni, az anyuka lassú gyógyulásnak indul. Persze azért bájos szövődményei mindig akadnak e kórságnak. Négygyermekes édesanyám, ha vidéki kiszálláson van a kollégáival, mindig elküldi őket indulás előtt pisilni. Egy ismerősöm, amikor a férje meghívta magukhoz a főnökét is vacsorára, a (többgyerekes) háziasszony nagy buzgalmában gondosan felvágta a húst a tányérján. És arról a csajról meséltem már, aki a gyermekgondozás ideje vége felé összefutott a kollégájával az utcán? Ügyesen el is beszélgetett vele felnőtt, komoly dolgokról, amíg el nem szirénázott előttük egy mentő. Mire szegény lány tekintélyes jogászból azonnal átváltozott anyukává, és lelkesen oldalba bökte a kollégát:

Odasüss, ninóautó!

Az IKSzesek védelmében

Igen, elismerem, tényleg baromi unalmas lehet gyerektelen csajként arról hallgatni a barátnődet, akivel pedig nemrég még milyen klasszul lehetett homlokon pörögni az éjszakában, hogy a csecsemőjét ajnározza rogyásig. Hadd nyugtassalak meg: idővel el fog múlni. De egy füst alatt arra kérnélek, egy kicsit helyezd bele magadat az ő (minden bizonnyal kitaposott és lebüfizett házi) cipőjébe. Baromi nehéz nem a munkádról pofázni, ha a nap 24 órájában azt csinálod. És hidd el nekem, nem egyszerű a feladat, praktikusan a körülmények, amiket közben el kell viselned, a guantanamoi fogolytábor bevett kínzási módszerei közé tartoznak. Krónikus alvásmegvonás, kiszámíthatatlanul felharsanó légvédelmi szirénázás, hónapokra felborult napirend, a szociális élet tökéletes nélkülözése... és még hosszan sorolhatnám. A mérleg másik nyelvén azonban ott van egy aprócska csoda, test a testedből, vér a véredből, aki tündéri kaleidoszkópként magán viseli a családod és a párod megannyi jellegzetes vonását. Időbe telik, amíg az ember túlteszi magát azon, hogy ez vele is megtörténhetett. Hogy ezt az emberi lényt tényleg ő hozta létre, ő hívta a világra. Emellett a legutóbbi klassz leárazásokat, az egészségügyet vagy az oktatást érintő témák valóban eltörpülnek.

Legyetek hát türelemmel velünk, IKSzes nőkkel! Inkább gondoljatok arra, hogy minden bizonnyal volt idő, amikor a ti anyukátok zaklatta a szomszédasszonyt a súlygyarapodásotokkal, a gurgulázó nevetésetek részletes taglalásával... és az első lépéseitekről szóló túláradó beszámolókkal. Hiszen az ő szemében ti magatok voltatok (és vagytok) a csoda.

 Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Flickr/