Teljesen rendben van, hogy tanácstalannak érzed magad. Tapasztalataim szerint mindenki ezt érzi. Néha én is. Gondoltuk, hogy nehéz időszak a kamaszkor, na de ennyire? És ilyen sokáig? Mindenféle kérdés felmerül bennünk. Mit tehetek? Hogy bírjuk ki? Mennyire legyek szigorú? Meddig engedjek? Honnan veszem észre, ha baj van? A teljesség igénye nélkül állítottam össze néhány tanácsot „kamasz-krízishelyzetek" esetére.

De még mielőtt elolvasnád őket, kérlek, ne felejtsd el, hogy ennek a sokszor nagyon nehéz időszaknak van egy rendkívül fontos célja. A gyereked függetlenné válása. Ez pedig csak úgy valósulhat meg teljes biztonsággal, ha stabilan kötődik a családjához. Vagyis hozzátok.

1. Nem kerülhetők el a feszültségek, erre ne is számíts! És nem is mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy te szeretnéd. Mert a gyerekben is nagy mértékben megnövekszik a feszültség, főként a hormonális változások miatt. Tehát akaratán kívül. Irritáló szokásokat vesz fel, begubózik, ellentmond és alkudozik. Tartsd fenn az alku lehetőségét! Ez erősíti a gyerek kompetenciáját. Persze maradj elfogadható határokon belül, például hosszabb kimenők, hányas busszal érjen haza, egyedül vagy kísérettel menjen valahová, stb...

2. Fogadd el, hogy a gyereked máshogy látja a dolgokat, mint te! Másképp öltözködik, két számmal nagyobb pólót hord, nem lát ki a haja alól, vagy 12 évesen sminkelni szeretne. Nem kell minden igényét kielégítened, de elutasítás helyett köss vele kompromisszumot!

3. Direkt irányítás helyett inkább mutass irányt! A gyerekeknek kamaszkorban is irányításra van szükségük, csak nem a korábbi formában. Mondd el a véleményed, és igyekezz meggyőzni egy-egy ötlet következményeiről: nem biztos, hogy a 12 éves melírozott haja osztatlan sikert arat majd a tanároknál, a hajmeresztő felirat a pólón pedig esetleg megbánthat valakit.

4. Ne fenyegesd, és soha ne mondd neki, hogy fel is út, le is út! A kamasz ezt sokszor komolyan veszi és útnak indul vagy épp elszökik otthonról, mert összetéveszti a fizikai távollétet a lélek függetlenségével.

5. A látszat ellenére nagy szüksége van a családjára, ne felejtsd el, hogy ez számára is nagyon nehéz időszak! Legyél te a felkészültebb!

6. Legyenek elvárásaid, de ne irreálisak, hanem betarthatók! Ne várj tőle túl sokat ebben az időszakban! Ha az íróasztalánál csendben tanuló, példás rend közepén ülő gyerek képe jelenik meg előtted, aki ritkán mond nemet és nem alkudozik, akkor neked erről az időszakról teljesen más az elképzelésed, mint a valóság.

7. Akkor beszélgess vele, amikor ő akarja! Elképzelhető hogy ez nem mindig a számodra épp legideálisabb időpontban történik. Ennek ellenére azt tanácsolom, hogy akár este tizenegykor is hallgasd meg őt, ne utasítsd vissza! És olyankor CSAK RÁ figyelj, semmi másra!

8. Kerüld az állandó kritizálást! A kamasz maga is nagyon kritikus, de te ne menj bele ebbe a játszmába! Ne cikizd a külsejét, a stílusát, lustaságát! Amennyiben mindenképpen fontosnak tartod, hogy erről szó essen, várd ki azt a pillanatot, amikor feszültség nélkül beszélgethettek mondjuk a megjelenéséről!

9. Tartsd tiszteletben a privát szféráját! Ne pakolj a szobájában, ha ezt nem szeretné! Ne nyiss rá, ha a barátjával van vagy épp telefonál! Ne faggasd arról, amiről nagyon nem szeretne beszélni, hadd legyenek kis titkai!

10. Keressétek meg azokat a pontokat az életetekben, amelyek a korábbi időszakban sok örömet okoztak nektek! Például családi események, kirándulások, amelyeken szívesen részt vesz. Szervezzetek apás, anyás külön programokat, mert ezekhez általában szívesen csatlakoznak.

11. Ha megbántott, vagy durván szólt hozzád, ne tartogasd sokáig a megbántottságodat! Fejezd ki nem tetszésedet, de ne többet, a példabeszédet próbáld elkerülni! Semmi értelme. És ne ijedj meg, ha egyik pillanatban elutasít, majd a másikban szeretethullám tör rá! Ez teljesen általános jelenség.

12. Maradj része az életének! Tudd, kik a barátai, hová jár, és amikor csak lehet, érezze az érdeklődésedet, add tudtára, hogy rátok mindig számíthat és legyen bármilyen, akkor is elfogadjátok, szeretitek!

+1. A humor! A kamaszkor átvészeléséhez elengedhetetlen a szülők humora és nagyvonalúsága. Kitartás! Egyszer véget ér. Megígérem.

Szalánczi Kriszta

klinikai szakpszichológus

 

 

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/B-D-S Piotr Marcinski