- 

Példa 1.

Üzleti megbeszélésen vagytok, ahol egy nagyon fontos projekt sorsa dől el. A munkahelyed oldaláról többek között te, a másik cég oldaláról csupa férfi kolléga van jelen. Kedélyesen elbeszélgettek, majd egyszer csak az egyik férfi kolléga elismerően végiggusztál, és azt mondja: „Tudtam, hogy egy ilyen elbűvölően csinos nővel pillanatok alatt dűlőre jutunk majd!”

Tényállás: Itt bizony, még ha nagyon enyhe formában is, de zaklatás történik, méghozzá tudod, miért? Mert egy szakmai helyzetben valaki a nemedre és a nőiségedre célozgat, valamint arra, hogy ennek a kettőnek bármi köze lenne ahhoz, hogy sikeresen megkötitek az üzletet. Nem tagadom, az ilyesmi egy pillanatig tényleg jólesik az embernek – mert egyszerűen minden nőnek jólesik, ha csinosnak titulálják, de könyörgök, van más módja is, hogy ezt kifejezze valaki! Máris mutatom.

Példa 2.

Ugyanaz a helyzet, azzal a különbséggel, hogy miután megegyezésre jutottatok, és aláírtátok a szerződést, a férfi kolléga kifelé menet tartja neked az ajtót, és azt mondja: „Egyébként nagyon jól áll magának ez a kosztüm, megy a szeme színéhez”.

Tényállás: Miért fogadható el ez a verzió, ha a másik nem? Két okból: egyrészt, mert a bók a formális helyzet felbomlása után hangzott el, és nem mosta össze a teljesítményedet a külső adottságaiddal, másrészt, mert kis változtatással ezt akár egyik férfi kolléga is mondhatta volna a másiknak (jó, a pasik ritkán dicsérgetik egymás szeme színét, de érted). És még mielőtt valaki belekötne az előzékeny ajtónyitásba, hozzáteszem: ezt az igazán udvarias emberek nemtől függetlenül megteszik a másiknak, mi például a barátnőimmel rendszeresen előreengedjük egymást az ajtóban. Ez nem férfi-női dolog.

Példa 3.

Étteremben ülsz, és a pincér, aki egész este Don Juan-i mosolyokat vetett rád – meg minden nőre a teremben –, a számla kiadásánál nem számol fel egy pohár szódát. Mikor rákérdezel, így válaszol: „Engedje meg, hogy ajándékba adjam egy gyönyörű hölgynek!”.

Tényállás: Huh, nem is kell mondanom, ugye? Több szempontból is kellemetlen egy ilyen helyzet (tudom, mert volt benne részem). Kellemetlen a többi nővel szemben, akik valószínűleg nem kapnak ingyen szódát a vacsorához – bármilyen olcsó a szóda, azért ezt nem lehet nagyüzemben csinálni –, és kellemetlen abból a szempontból is, hogy lekötelezve érzem magam. Hiába tudom, hogy a pincér nyilván semmit nem vár el egy pohár szódáért cserébe, de engem csak az hívjon meg, akitől ezt szívesen fogadom, és akkor se legyen a számomra természetes (más dolog persze, hogy egy szeretett személyt adott esetben nem sértesz meg azzal, hogy nem fogadod el a meghívását).

Egy idegen kéretlen szívessége nem szívesség, hanem tolakodás, abból pedig nem kérek, akkor sem, ha jóindulat van mögötte. Mert ezt is lehet jól csinálni…

Példa 4.

Étterem, pincér, ingyen szóda. Mindenkinek, nemtől függetlenül, vagy például azoknak az asztaloknak, ahol szülinapos vendég ül. Ilyenkor akár egy szelet torta is belefér, nem fogom soknak érezni, főleg, ha csokis…

Tényállás: Megint arról van szó, hogy csak azért, mert valaki bizonyos külső adottságokkal (vagy egyszerűen nőnek) született, semmi nem jár alanyi jogon, még egy pohár szóda sem. Rossz, ha az ember lánya így áll a világhoz, de még rosszabb, ha a férfiak állnak így hozzá. Ismétlem, más helyzet, amikor valaki, akit kedvelek, meghív akár az egész vacsorára is, mert – legalábbis az én számomra – az ilyesmihez bizalmi viszony, de legalább valamilyen viszony szükséges. Hogy jó szívvel fogadhassam el, ne érezzem kényelmetlenül magam, és legközelebb talán viszonozhassam a kedvességét.

Összegzés

Nem, nem vagyok véresszájú, szőrös férfigyűlölő, csak szeretem megérdemelni, amit kapok, és ez igaz a bókra is. Nem utálkozom, ha a villamoson kedvtelve végigmérnek, akkor azonban igen, amikor a munkások mocskos szavakat ordibálnak utánam. Mert azt biztosan nem érdemlem meg, hogy húsdarabként kezeljenek, még akkor se, ha mélyen kivágott felsőt vagy rövid szoknyát veszek fel. Szeretek tetszeni, de rosszul viselem, ha a külsőmet felhasználva aláznak meg vagy éreztetik velem, hogy alacsonyabb rendű vagyok. Én se csorgatom a nyálam nyilvánosan férfi a kollégák kikandikáló mellbolyhára. Vagy ha igen, diszkréten. És eszembe se jut megjegyzést tenni, főleg nem szakmai helyzetben.

Kalapos Éva Veronika

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/ charlesdeluvio