–

Az elején még az is felmerült: annyira intim volt közöttük a beszélgetés, hogy nehezükre esett egy kicsit hangosabban mesélni a Katona Sufni közönsége kedvéért, de ezt azért persze szívesen megtették. Az viszont egyedülálló az egész sorozatban, hogy egy-két pillanatot leszámítva végig tartották egymással a szemkontaktust, szinte kizárták azt az ötven embert, aki rajtuk kívül jelen volt.

„Elmentem az esküvőjére, életem legszebb esküvője. És olyan büszke voltam, hogy hoppá, az én tanítványom talált egy nőt magának, és elveszi feleségül” – mondja Andor. A nagy nevetés után persze kiderült: nem arra büszke, hogy Lehel végre talált magának egy nőt, hanem arra, hogy olyan nőt talált, akivel össze is kötötte az életét.

Gyerekek, szülők, kapcsolattartás, félelmek és tennivalók apaként, gyerekként, tanítványként – mindenről maximális őszinteséggel beszélgettek ők ketten; a mester és tanítványa.

Természetesen a közös emlékeket is felidézték Lehelék főiskolai éveiből, amikor Andor az osztályfőnökük volt.

„Emlékszem, egyszer azt mondta Andor, hogy ha én egyszer alkoholista leszek, és hetvenéves, és baj lesz az életemmel, akkor kopogni fog az ablakomon, hogy »nem ezt ígérted«. Szerintem így kell tanítani” – osztotta meg Lehel az egyik kedvenc mondatát a főiskoláról.

Könyvekről és sorozatokról is beszéltek, véleménykülönbség volt, de vita nem. Emlékidézés, keserédes nosztalgia viszont annál inkább.

„Azt hittem, hogy amíg én élek, ennek lesz folytatása, együtt dolgozunk” – mondta Andor. Végül meg is beszélték, hogy Lehel egyszer rendezni fog, Andor pedig játszik majd az előadásban. Aztán kiderült, hogy Andor nem látta Lehel eddigi egyetlen rendezését.

De így nem lehetett befejezni a beszélgetést.

Úgy viszont igen, ahogy ők tették, nyilván nevetéssel. Ezt már nem spoilerezem el teljesen, nézzétek meg: