–

Az elmúlt hetekben sok barátommal találkoztam. Rég elmaradt beszélgetéseket tudtunk végre tető alá hozni, ezer éve leegyeztetett vacsorákra, kávézásokra került sor. A legtöbbjükkel korábban alig politizáltunk. Legfeljebb morózusan megállapítottuk, milyen kilátástalan minden, ki-ki elsorolta a nehézségeit, osztoztunk a nagy nemzeti zsákban futás frusztráló érzésében. Aztán igyekeztünk derűsebb témák felé lavírozni, minek fájdítsuk a szívünket, vagy tépjük meg az ingünket tehetetlenségünkben. 

Örömóda

Most azonban elkerülhetetlenül szóba került április 12-e. Nem is így illene írnom, hanem csupa nagybetűvel. Ez a nap lett minden beszélgetés alfája és ómegája. Bárhonnan is indultunk ki, a gyerekektől, a munkától kezdve a vacsora receptjén át az anyáink egészségi állapotáig, óhatatlanul odasodródtunk fél órán belül. Csillogó szemmel ecsetelte mindenki, pontosan hol volt, amikor megtörtént a nagy bejelentés, és mit élt át. Hogyan érezte magát a pár százalékos feldolgozottságnál, amikor felrémlett: mégsem történik 16 év után sem változás. Majd hogyan fordult át este kilencre a kétség, a bőröndök felé vetett lapos pillantások örömkönnyekbe. Ki-ki elsorolta, hogyan ünnepelt, aki bent tudott lenni a városban, részese volt a népünnepélynek, az részletekbe menően elmondta, kicsit a maga örömére is, hogy újra felidézheti, no meg hogy a hiányzókat is részesítse egy kis gyönyörben a közösségi eufória megidézésével.

Szabadulás egy toxikus kapcsolatból

És mindegy, melyik társaságban voltam, a forgatókönyv ezután ugyanúgy zajlott: ki így, ki úgy, de hangot adott az aggodalmának. Nehogy még egyszer ilyen gyalázat, mint az elmúlt 16 év, előforduljon. Ki ne derüljön, hogy ezek is olyanok. Legyen most már rendben az ország, kezdjünk el végre valóban rendszert váltani, legyen végre itt is európai a színvonal. Nehogy átverjenek ezek is. Olyan ösztönösen bukott ki mindenkiből kivétel nélkül ez a fohász, mintha babonából muszáj lenne kimondani, mert akkor hátha nem történik meg.

Teljesen megértem ezt az óvatos duhaj hozzáállást. Ez ugyanolyan, mint amikor az ember végre valahára kiszabadul egy hosszú ideig tartó, bántalmazó kapcsolatból.