Anyatej az orron keresztül? Új terápiát teszteltek agykárosodott újszülötteken a Semmelweis Egyetemen

–

A Semmelweis Egyetemen egy új, még kísérleti fázisban lévő eljárást vizsgáltak, amelyben agykárosodást szenvedett újszülöttek kezelését egészítették ki egy szokatlan módszerrel: az édesanyák frissen lefejt anyatejét nem hagyományos táplálásként, hanem az orrjáratokon keresztül juttatták a csecsemők szervezetébe. A kutatók szerint az innovatív megközelítés hosszabb távon új terápiás lehetőséget nyithat az oxigénhiány okozta idegrendszeri sérülések kezelésében.

A háttérben a hipoxiás-iszkémiás enkefalopátia áll, vagyis az az állapot, amikor az újszülött agya oxigén- és vérellátási zavar miatt sérül. Ez az egyik leggyakoribb oka az újszülöttkori halálozásnak, valamint a tartós idegrendszeri károsodásoknak. A jelenlegi standard kezelés a terápiás hűtés, amely során a babák testhőmérsékletét 33–34 Celsius-fokra csökkentik. A most vizsgált módszer ezt egészítheti ki a jövőben.

A kutatók abból indultak ki, hogy a friss anyatej nemcsak tápanyagokat, hanem olyan bioaktív összetevőket is tartalmaz – például őssejteket és idegnövekedési faktorokat –, amelyek

elméletileg segíthetik az idegrendszer regenerációját. Az orron keresztüli beadás pedig közvetlenebb utat biztosíthat az agy felé, mint a hagyományos táplálás.

Dr. Méder Ünőke, a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának egyetemi adjunktusa és dr. Tarjányi Eszter, a klinika csecsemő- és gyermekgyógyász rezidense a Nature Pediatric Research szaklapban megjelent kutatásában azt vizsgálta, hogy ez a fajta anyatej-terápia biztonságosan alkalmazható-e klinikai, és ellenőrzött otthoni körülmények között.

Hogy kezelik az agykárosodott újszülötteket?

A vizsgálatban részt vevő újszülöttek esetében a terápiás hűtést egészítették ki az orron át alkalmazott anyatej-terápiával, amelyet a születést követő 48 órán belül megkezdtek. A csecsemőknek a saját édesanyjuk frissen lefejt tejét szigorúan ellenőrzött körülmények között adagolták az orrjáratokba, majd a kezelést 28 napon keresztül otthoni környezetben is folytatták, szoros orvosi felügyelet mellett.

Az eredmények szerint

a módszer biztonságosnak bizonyult: a kutatók nem tapasztaltak sem légúti, sem keringési, sem idegrendszeri mellékhatásokat a kezelt újszülötteknél. Ez fontos lépés lehet egy olyan kiegészítő terápia irányába, amely a meglévő kezeléseket erősítheti.

A kutatás ugyanakkor nem volt mentes a nehézségektől. A legnagyobb kihívást nem is maga az orvosi beavatkozás, hanem a logisztikai és pszichés háttér jelentette. „Az anyatej szállítása és az ellátás megszervezése volt az egyik legnehezebb feladat. Előfordult, hogy egy Cegléd melletti tanyára kellett elmennem az anyatejért, egy olyan helyre, ahová a taxisok sem akartak kimenni, mert nem volt út” – mondta dr. Méder Ünőke.

A szülők bevonása azonban a vártnál gördülékenyebben zajlott. „Sok szülő számára nagyon fontos volt, hogy tehetnek valamit a gyermekükért egy ilyen nehéz helyzetben” – fogalmazott dr. Tarjányi Eszter. Az anyatej otthoni adagolása sem bizonyult bonyolultnak:

„Miután megértették, hogy miként kell beadni az anyatejet, hogy ez nem fáj a babának, már magabiztosan tudták alkalmazni az eljárást”

– tette hozzá dr. Méder.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a mostani vizsgálat elsősorban a biztonságosságra fókuszált, az eljárás hatékonyságát még nagyobb mintán, további vizsgálatokkal kell igazolni. Korábbi állatkísérletek, illetve német és kanadai kutatások már felvetették, hogy az orron át adott anyatej kedvezően hathat az idegrendszer fejlődésére. 

Évente körülbelül egymillió csecsemő hal meg a világon születés körüli oxigénhiány miatt – hívta fel a figyelmet korábban Mikics Éva, a HUN-REN Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet Transzlációs Magatartás Idegtudomány kutatócsoportjának vezetője a Qubit cikkében. Bár a modern orvostudomány jelentősen csökkentette a koraszülöttség, a fertőzések és más szülési komplikációk okozta halálozást, a perinatális aszfixia, azaz a születési oxigénhiány kezelése továbbra is kihívást jelent. A HUN-REN kutatói épp ezért több irányt is vizsgálnak. Egy ígéretes út az Interleukin-1 receptorhoz kötődő jelátviteli út modulálása, amely gátolható, így megelőzhető a figyelemzavar és a gátlófunkció-zavar kialakulása. A másik stratégia a korai biomarkerek azonosítása, hogy a magas rizikójú gyermekeknél célzott fejlesztés kezdődhessen az agy legplasztikusabb időszakában.

Nagy Andi