Túlteljesítés helyett túlgondolás = túlélés?

Már nagyon sokszor írtam róla, hogy perfekcionista vagyok, az önmeghatározásom fontos pontja az, hogy túlteljesítek. Igazából nem is annyira tudom, hogy ki/mi vagyok a teljesítményem nélkül (legyen szó munkáról vagy családi gondoskodásról). De közben sokat segít, hogy a túlteljesítés egy részét fejben végzem el, folyamatosan lekötöm az agyam jövőbeli helyzetek modellezésével. Engem rettenetesen megnyugtat, ha úgy mehetek bele egy helyzetbe, hogy úgy érzem: felkészült vagyok. (Arról, hogy ez mennyire valós, később még mesélek.)

Persze a túlgondolásnak része az is, hogy múltbeli helyzeteket elemez az ember, fél órával egy vita után tiszta fejjel sokkal jobban megfogalmazza, hogy mit akart mondani (magánéleti helyzetekben sajnos ezeket általában el is szoktam küldeni üzenetben, újraélesztve a vitát).

Valószínűleg emiatt van az, hogy a szakemberek a túlgondolást a szorongással, felesleges stresszel kapcsolják össze és általánosságban rossz megküzdési stratégiának tekintik. Én, mint a túlgondolás lelkes (?) művelője, azt gondolom, érdemes inkább úgy tekinteni rá, mint egy nagyon-nagyon éles késre, amit lehet arra is használni, hogy a nagy húsokat csodaszépen felvágjuk vele, el lehet pazarolni arra, hogy hagymát pucolunk vele, de abban nem a legjobb, és persze kurvára el tudjuk vágni vele a kezünket is.

Olyan, mint a jó titok meg a rossz titok, van a jó túlgondolás meg a rossz túlgondolás

Sajnos, ha neurológiai szempontból nézzük, a túlgondolkodás fokozott aktivitással jár azokban az agyi hálózatokban, amelyek a fenyegetés-észlelésben és az önreferenciális feldolgozásban vesznek részt. Amikor ezek a rendszerek hosszan aktívak maradnak, az elme nehezen tud kikapcsolódni. Ez például oda vezet – rágódj akár a múlton, akár a jövőn –, hogy aludni sem tudsz attól, hogy folyamatosan pörgeted a lehetséges jövőbeli vagy múltbeli forgatókönyveket. Ez nyilván káros. De a túlgondolást kordában lehet tartani. 

A szakértők szerint ennek az első lépése a tudatosítás, hogy észrevedd magadon, mikor pörgeted az agyadat fölöslegesen. A következő lépés az úgynevezett aggódási idők meghatározása (ami sosem lehet közvetlenül lefekvés előtt, higgyétek el, tapasztalatból beszélek). És akkor most jön a lényeg: a szakemberek ezt úgy fogalmazzák meg, hogy

meg kell szabadulni azoktól a káros hiedelmektől, amelyek szerint azért nem történik baj vagy azért alakulnak jól a dolgok, mert mi folyamatosan azon pörgetjük az agyunkat. Ez sajnos valóban tévedés. Még egy olyan egyszerű dolog kapcsán is, amit az elején írtam, hogy előre eljátszom a párbeszédeket. Ugyanis több mint 30 éves beszélgetés-túlgondoló pályafutásom alatt 0, azaz NULLA alkalommal történt meg az, hogy valójában az a párbeszéd zajlik le, amit kigondoltam.

A legritkább esetben profitálok azokból a gondosan megfogalmazott mondatokból, amelyeket előre kitalálok. Az egyetlen pozitív dolog, amit el tudok mondani erről, hogy ettől felkészültnek érzem magam. De mivel még én magam is tudom róla, hogy ez egy illúzió, ezért tudatosan figyelek rá, hogy ne fordítsak túl sok időt és energiát az álfelkészültségemre.

Szintén fontos szakértői javaslat, hogy fel kell készítenünk magunkat arra, hogy bizonytalanság vár ránk. Hogy jogosan izgulunk egy-egy helyzetben, mert tényleg nem tudjuk, hogy mi történhet velünk. De erre is vannak jó technológiák, például az úgynevezett leföldelés, ami mindenféle testi érzetek tudatosítása (például tapintás, ujjak összeérintése) vagy fix mozgássorozatok, fókuszgyakorlatok (keress 3 piros tárgyat) elvégzése. Azt is mondják, akik értenek hozzá, hogy az ilyen szempontból túl aktív elmét nem lehet elnémítani, nem is tudom elképzelni, hogy milyen, amikor nem agyalok valamin egyfolytában. Inkább az a cél, hogy a túl nagy stresszt, szorongást okozó gondolatokat és a túlgondolás kontrolláló hatásának hamis illúzióját szűntessük meg.

Szóval sziasztok, Tóth Flóra vagyok, igyekszem csak annyira túlgondolni a dolgokat, hogy az ne okozzon szorongást. 10-ből 8-szor sikerült. Meséljetek, ti hogy vagytok ezzel?

Tóth Flóra

AmahahealtPsychologyToday

A kiemelt kép forrása: Getty Images/aleksandarvelasevic