–

Nem különösebben lényeges, de vicces előtörténet arról, hogy nem őrültem meg

Egy átlagos hétfői napon Dián Dórival éppen a WMN új videósorozatához indultunk vágóképezni, ami azt jelentette, hogy kb. 5 alkalommal megálltunk, kipakoltuk a felszerelést, forgattunk 10 percet, visszapakoltunk, továbbálltunk. És Dórinak mondtam, hogy már a második bepakolás alkalmával érzékeltem valami „barnás mozgó dolgot” az autóban. Bevallom, varázslatosan áttelelt pillangóra, óriás sáskára vagy maximum egy gyíkra gondoltam, de csak a villámgyors mozgást láttam egy pillanatra, így az is felmerült bennem, hogy csak képzelődöm. Mondtam is Dórinak, hogy lehet, hogy megőrültem. 5 napot kellett várnom a bizonyosságra, hogy nem ez történt.

AZ EGÉR FELFEDI MAGÁT

Egy átlagos pénteki napon a gyerekemet, egy barátnőjét és egy tanárukat vittem autóval egy távoli iskolába nyelvtanversenyre, és az volt a tervem, hogy amíg ők megküzdenek a magyar nyelvi feladatokkal, én szépen befejezem a cikkemet Ashton Kutcherről az autóban. A motort leállítottam,

sütött a nap, nem volt hideg, és éppen elmélyültem olvastam egy cikket a színész befektetéseiről (elég sok van neki, hosszú cikk volt), valószínűleg percek óta mozdulatlanul és néma csendben, amikor a szemem sarkából megláttam valami mozgást a kéziféknél. Odafordultam, és láttam, hogy egy EGÉR ül a kézifékemen.

Nem vagyok félős vagy fóbiás, de azért felkiáltottam. Az egér ezzel a lendülettel már iszkolt is hátrafelé. Én utána, hogy megtudjam, hova tart. A hátsó ülésen semmi. A csomagtartót is kinyitottam gyorsan, de ott sem láttam nyomát. Valahogy úgy éreztem, hogy ebben a helyzetben nem fogok tudni Ashton amúgy tényleg izgalmas vállalkozói stratégiájára fókuszálni, így kivettem a laptoptokomat a táskámból. Amire kiiszkolt belőle a kisegér. Én tényleg

tudom, hogy hatalmas a táskám, és az autóval ellentétben abban tényleg minden szar van (rég befizetett csekkek, sminkcuccok, tollak, papírok, zabszelet – természetesen a csomagolásában), de EGERET azért még én sem tartok benne. Legalábbis szándékosan.

Bár nehéz elképzelni, de feltételezem, az egérke jobban megijedt tőlem, mint én tőle (pedig az sem volt semmi).

Dilemmák, dilemmák, dilemmák

Frissen felfedezett potyautasomat bezártam és vadul járt az agyam a következő lépésen. Mi a megfelelő stratégia? Szóljak a gyerekeknek és a tanáruknak, hogy plusz egy fővel gyarapodott a kis utazásunk? Bár ez valójában nem igaz, hiszen az egér akkor már 5 napja fixen az autóban lakott – ahogy az az előzménytörténetből kiderül. Az ember azért a gyereke tanára előtt igyekszik a jobbik arcát mutatni, és ennek határozottan nem része az, hogy bevallja: kígyót, akarom mondani egeret melenget a keblén (autójában). Mi van, ha valaki irtózik tőle?