–

Az NBC News legutóbbi amerikai időfelhasználási felmérésének elemzése szerint a jelenlegi ütemben haladva a háztartási munka nemek szerinti eloszlása 2066 körül – 41 év múlva – válhat egyenlővé. Ha szerencsénk van, néhányan közülünk még ezt is megélhetik. Ugyanez a felmérés azonban azt is kimutatta, hogy az amerikai férfiak most rekordmennyiségű időt töltenek háztartási tevékenységekkel – átlagosan napi 1,67 órát, szemben a felmérés első évében, 2003-ban mért 1,33 órával. Ugyanebben az évben a férfiak 63 százaléka számolt be arról, hogy naponta végez házimunkát, szemben a nők 84 százalékával. Ma már a férfiak 74 százaléka, a nők 87 százaléka.

Tehát igen, a férfiak több valóban házimunkát vállalnak, mint korábban

De még mindig a nők végzik az oroszlánrészt. Átlagosan napi 2,34 órát töltenek háztartási feladatokkal – és a legtöbb feladatra közel kétszer annyi, vagy több időt fordítanak, mint a férfiak: házimunkára (például takarítás és mosás), ételkészítésre és az eltakarításra, valamint háztartásvezetésre. És ezek csak az ápolási munkák mellett végzett feladatok, amelyből szintén a nők végeznek többet.

Ha a háztartási és gondozási munkát összevonjuk, az amerikai nők naponta átlagosan 3,16 órányi fizetetlen munkát végeznek. Ez heti 22 óra, vagy közel 100 óra havonta – ami egy részmunkaidős állásnak felel meg.

És valószínűleg még ez sem ragadja meg a teljes képet. A háztartás vezetéséhez szükséges kognitív és érzelmi munka – a tervezés, a szervezés, az emlékeztetés, a magyarázkodás, a mások érzelmeinek értelmezése, az igényeik előrejelzése stb. nehezebben számszerűsíthető, de legalább annyira valós.

És még a teljes munkaidőben foglalkoztatott nők is átlagosan napi 2,53 órát töltenek csak háztartási és gondozási munkával. A gyermekes, különösen a kisgyermekes nők esetében ezek a számok még magasabbak – és így a nemek közötti szakadék is. Egy tavaly közzétett tanulmány, amely 1985-től kezdődően vizsgált adatokat, megállapította, hogy míg a nők háztartási munkaterhe érthető módon megnő a gyermeknevelés éveiben, addig a férfiaké – kapaszkodjatok meg! – csökken.

Más nyugati országokban is hasonló a helyzet

Az Egyesült Királyságban például 2024-ben a nők naponta átlagosan 2,75 órát töltöttek házimunkával, és további fél órát gondozási munkával, ami összesen napi 3,3 órát jelent. A férfiaknál mindez 2,2 óra volt, ami legalább egy kicsivel több, mint az amerikaiak esetében.

Mégis, a nemek közötti szakadék mindkét országban hangsúlyosabb a fiatalabbak körében.

Egy nemrégiben készült, brit adatokat felhasználó tanulmány szerint még az otthonról dolgozó férfiak sem vállalnak több házimunkát – ha pedig a nők teszik ugyanezt, az inkább a háztartási terheiket növeli. Összességében a rugalmas munkarenddel rendelkező heteroszexuális párok többségében még mindig a nők végezték a legtöbb házimunkát.

A férfiak következetesen több időt fordítanak, sportolásra, szórakozásra és tanulásra. Emellett több órát töltenek fizetett munkával, amit gyakran felhoznak annak igazolására, hogy miért nem kellene elvárni tőlük, hogy ugyanannyi terhet vállaljanak otthon. De még azokban a háztartásokban is megmaradnak ezek az egyenlőtlen helyzetek, ahol a nők több órát töltenek fizetett munkával, vagy ők az elsődleges kenyérkeresők. Emellett, ha összeadjuk a fizetett munkaórákat és a fizetetlen háztartási és gondozási munkát, a nők továbbra is többet dolgoznak.

A házimunka egyenlőtlen megosztása nem annak köszönhető, hogy a nőknek több „szabadidejük” van

Silvia Federici társadalomtudós 1975-ös, Wages Against Housework (Bérek a házimunka ellen) című művében azzal érvelt, hogy a kapitalizmus mindig is a nők által végzett, fizetetlen házimunkától függött. Szerinte

„a házimunka fizetetlen volta a leghatékonyabb eszközzé vált annak a széleskörű meggyőződésnek a megerősítésében, hogy a házimunka nem is munka – így akadályozva meg a nőket abban, hogy fellépjenek ellene.”

Az Egyesült Államokban a 19. század végén és a 20. század elején a háztartási alkalmazottak döntő többsége fekete nő volt, mivel más munkalehetőségektől elzárva éltek. A viktoriánus kori Angliában, különösen Londonban, sokan ír bevándorlók voltak. Azokat, akiktől elvárták, hogy mindent elintézzenek – a cselédeket – néha még „rabszolgáknak” is nevezték. De függetlenül attól, kik voltak, következetesen alulfizetettek, alulértékeltek és nagyrészt láthatatlanok voltak – éppen úgy, mint sokan azok közül a nők közül, akik ma is ilyen munkát végeznek.

És bár ez kiterjed mindenféle alapvető, de alacsonyan fizetett munkára – legyen az mezőgazdaság, vendéglátás vagy más –, mégis a rendszer egészét a házimunka alapozza meg, hiszen ha nincs, aki elvégezze a mindennapi élet fenntartásához szükséges feladatokat, akkor a legszükségesebb és legrosszabbul fizetett munkák elvégzése is akadályokba ütközik. 

Így aligha túlzás azt mondani, hogy a világ országainak jóléte, stabilitása, és a világgazdaság működése nagyrészt azon a fizetés nélküli gondozást, háztartási és érzelmi munkán múlik, amelyet aránytalanul nagy részben nők és lányok végeznek.

Gyökeresen másképp nézne ki a gazdaság, ha a háztartási munka nem lenne fizetés nélküli

Az Oxfam szerint, ha a nőknek minimálbért fizetnének az általuk végzett fizetés nélküli munkáért, az évente közel 11 billió dollárt tenne ki. Ez a globális GDP mintegy 9 százaléka, és több mint háromszorosa a világ technológiai iparának. Még ha a nőknek csak óránként 10 dollárt fizetnének a házimunkáért – ami alacsonyabb összeg, mint amit a legtöbb dadus vagy házvezetőnő kap –, akkor is közel 300 dollárt keresnének hetente.

Nemrég írtam egy másik tanulmányról, amely szerint ha egy átlagos, kétgyerekes, otthon maradó szülő teljes egészében kiszervezné a házimunkáját – ami becslések szerint havonta összesen 200 órát, vagyis közel kilenc teljes napot jelent –, ennek havi költsége több ezer euró lenne, attól függően, hogy hol él az illető. Budapest például az 1300 eurós összegével csak a 68. helyen szerepel a listán. És bár ez 20 év alatt (egy gyerek felnevelésének feltételezett időtartama) jóval több mint egymillió dollárra rúg, még ennél is jóval több lenne, ha a háztartási és gondozási munkát méltányosan díjaznák – ami a legtöbb, nők által dominált területhez hasonlóan nem így van. És hiába durva becslések ezek, így is világossá teszik, hogy a fizetetlen „női munka” gazdasági értéke hatalmas. 

Mi mégis kivételként tekintünk azokra a férfiakra, akik kiveszik a részüket

Pedig a saját otthonunkról és a saját családunkról való gondoskodás nem gesztus – ez az alap, vagy inkább ennek kellene lennie. Mindenki számára. És ha valaha is meg akarjuk változtatni a normákat, akkor fel kell hagynunk azzal, hogy a minimális részvételt piedesztálra emeljük.

Azonban már ez a puszta minimum is – a jelenlévő, elkötelezett partner, aki osztozik a háztartási feladatokban – jobb kapcsolatokhoz és nagyobb jóléthez vezet, mindkét fél számára.

És mégis, a férfiak magányosságáról vagy a csökkenő születésszámról szóló beszélgetések ritkán érintik a nyilvánvaló dolgot: a probléma egy része abból adódik, hogy a férfiak túl keveset, a nők pedig túl sokat dolgoznak otthon. Mert bármilyen munka kimerítő lehet, ha szünet nélkül végezzük, ezért a nők – különösen az anyák, vagy azok, akik a gyermeknevelés és az idősödő szülők gondozása között „szendvicsként” helyezkednek el – hajlamosabbak a kiégésre és a krónikus stresszre. Másrészt azonban, ha túl keveset dolgozunk, érzelmileg fejletlenek, kapcsolatainkban elszigeteltek és igen, magányosak lehetünk.

Nagyon remélem, hogy nem kell 2066-ig várnunk arra, hogy a háztartási feladatok eloszlása méltányosabbá váljon, hiszen a legtöbbünknek érdekében áll, hogy változtasson az ezzel kapcsolatos hozzáállásán. Fel kell hagynunk azzal, hogy a háztartási és gondozási munkát kizárólag a nők sajátjaként kezeljük, és el kell kezdenünk elismerni, hogy ez egy alapvető emberi tevékenység, amelyet meg kell osztani a nemek, a háztartások és a társadalom egésze között.

 

Mózes Zsófi

Kiemelt kép forrása: Pexels/ Polina Tankilevitch, La Miko