A háremből a hatalom csúcsára – Hürrem szultána történelmet írt

–

Egy szappanoperában elengedhetetlen a romantika, és ez jócskán megszépítheti a történelmi valóságot. Érdemes például tudnunk, hogy a szultáni hárem jövendőbeli ágyasait 6–12 (!) éves korukban vásárolták meg rabszolgaként. A kislányok keresztények voltak, mert muszlim nő nem lehetett ágyas. Azért vették meg őket gyerekkorban, mert úgy tartották, hogy ekkor még könnyen nevelhetők, illetve fiatalkoruk biztosította a szüzességüket is.

Egy vörös szépség

Hasonló sorsa lehetett Hürremnek is, akit a nyugati források leginkább Roxelanaként emlegetnek, ám az eredeti, keresztény neve valószínűleg Aleksandra Lisowska volt. A mai Ukrajna területén, Ruténiában született 1502–1505 körül. Ám ekkor Ukrajna mint állam nem létezett, Ruténia a Lengyel Királysághoz tartozott, és Hürrem eredeti neve is lengyel hangzású.

A lengyel hagyomány szerint egy ruszin pap lánya volt, akit Lviv közelében, a Dnyeszter mellett található Rogatin városából ragadtak magukkal tatár fosztogatók.

Valószínűleg őt is gyerekként tették rabszolgává, mert a szultáni hárembe kerülése előtt éveken át a krími udvarban kapott magas szintű oktatást és nevelést, hogy uralkodói háremhölgyként mindenben megállja a helyét. A lány a krími kán ajándéka lehetett Szulejmán 1520-as koronázásának tiszteletére.

Hürrem különleges szépségét, csodálatos vörös haját nem egy korabeli forrás megemlíti, mint ahogyan azt is, hogy vidám természetével azonnal elvarázsolta a szultánt. Ezért is nevezte el Hürremnek, ami azt jelenti: „aki mindig vidám”. Hürrem egyébként a legjobb időben érkezett a szultán udvarába. Szulejmánt alig egy éve koronázták meg. Előző lakhelye az Izmírhez közeli Manisában volt, innen kellett átköltöztetnie a háremét is, ami akkoriban nem kis kihívást jelentett. Szulejmán ágyasai csak a következő évben érkeztek meg Isztambulba, ám ekkorra Hürrem már meghódította a szultánt, és a szíve alatt hordta első gyereküket.

Az ágyasok háborúja

1521-ben, mikor a szultáni hárem megérkezett a Topkapi palotába, Szulejmánnak már több gyereke is volt. Azonban még annak az évnek az őszén szörnyű pestisjárvány tombolt a városban, amely nem kímélte a háremet sem. Szulejmán több gyereke meghalt, így a negyedikként született Musztafa lett hirtelen a születési rangsorban az első. Ezzel édesanyja, Mahidevran elnyerte a baş hatun, a hárem első asszonya rangját. Ám a szultán szívét Hürrem birtokolta.

Az ágyasok feladata az volt, hogy utódokat szüljenek az uralkodónak, és amelyikük már szült egy fiút a szultánnak, az többé nem kerülhetett szexuális kapcsolatba vele. Ez volt az „egy ágyas, egy fiú” törvénye. Az ágyasok a szülés után csak a fiuknak éltek, és az uralkodóval elveszítették az intim kapcsolat lehetőségét is.

Szulejmán azonban Hürremet első fia, Mehmed születése után is magához szólította, ami már önmagában a szokások felrúgását jelentette. De még ezen is túlment: uralkodói kötelessége lett volna új ágyasokat fogadni, és azoknak is fiút nemzeni, ám Szulejmán ezt nem tette meg.

Leslie Peirce, a New York-i Egyetem történészprofesszora, aki Hürrem életének neves kutatója, úgy véli, hogy Mehmed születése után Szulejmán és Hürrem lényegében monogám házasságban éltek. Peirce egy korabeli forrásra hivatkozva elmeséli, hogy egyszer két orosz szűzlányt küldtek ajándékba a szultánnak. Hürrem óriási jelenetet rendezett, a földre vetette magát, úgy zokogott, mire Szulejmán visszaküldte a lányokat. A velencei diplomaták 1526-os jelentése szerint a szultán már egyáltalán nem fordított figyelmet Mahidevranra, legidősebb fia anyjára, hanem minden szeretetét és figyelmét Hürremre összpontosította.

Hiába volt tehát a hárem első asszonya Mahidevran, a valódi hatalom Hürrem kezében volt. Hürrem kivételezett helyzete állítólag úgy feldühítette Mahidevrant, hogy össze is verekedett Hürremmel, aki ezt a viszályt is a saját javára tudta fordítani, amikor megmutatta a szultánnak a karmolásnyomokat az arcán. Herman Julianna történész szerint a hajtépésekkel és karmolásokkal tarkított verekedés teljesen elképzelhetetlen volt a szultáni háremben, hiszen nagyon komoly testőrség vigyázta a nők testi épségét. Ráadásul Ayşe Hafsa, Szulejmán édesanyja, aki rangban mindkét nő felett állt, próbálta enyhíteni a feszültséget a két nő között. Azonban a korabeli források határozottan állítják, hogy Mahidevran és Hürrem között több veszekedés vagy akár verekedés is történt.

Mivel Szulejmán Hürremet pártolta, Mahidevran helyzete tovább romlott. Hiába volt ő a hárem első asszonya, a politikai erőviszonyok átbillentek Hürrem oldalára.

Az oszmán udvarban ugyanis a legidősebb fiú nem örökölte automatikusan a szultáni címet apja halála után, hanem fiútestvéreikkel meg kellett küzdeniük a trónért. Nyilvánvaló, hogy Hürrem, aki a szultán kedvence volt, jóval nagyobb erőket tudott mozgósítani a fia, majd később fiai érdekében, mint Mahidevran. Mert a szokásokat felrúgva Hürremnek több gyermeke is született Szulejmántól, így jóval nagyobb lett az esélye annak, hogy egykor az ő fiai közül szerzi meg valaki a szultáni trónt.

A nagyhatalmú asszony

Hürrem egyik fő politikai tette épp az oszmán dinasztikus politika megreformálása volt. Az „egy ágyas, egy fiú” szokás megtörése, a lényegében monogám házasság, és az, hogy öt fiút és egy lányt szült az uralkodónak, önmagában is egyedülálló volt. Ám

Hürrem még ennél is többet ért el: 1534-ben Szulejmán feleségül vette, ami történelmet formáló tett volt, hiszen ekkor immár 200 éve a szultánoknak csak ágyasaik voltak, feleségük nem.

Szulejmán Hürremnek adományozta a haseki szultána címet, amivel a Topkapi palota első asszonyává tette, és a hárem mindenható úrnőjévé. Döntéseit teljesen önállóan hozta, azokat még a szultán sem vétózhatta meg. Zahra Adal történész kutatásai szerint az önálló döntéshozatallal, valamint jelentős saját gazdasági erővel és vagyonnal járó cím és hivatal lényegében megváltoztatta az Oszmán Birodalom vezető rétegének hatalmi viszonyait. A szultán első feleségei olyan hatalmat kaptak, amellyel a politikai és gazdasági élet, és ezzel együtt a történelem kulcsszereplőivé válhattak. Zahra Adal szerint Hürrem volt az, aki megalapozta azt a női befolyást, amely később a nők szultanátusa (1534–1683) nevet kapta.

Andrea Navagero velencei nagykövet így írt Hürremről: „Az oszmán ház történetében soha nem volt még olyan hölgy, aki nagyobb hatalommal bírt volna.”

Hürrem gyerekei

Hürrem célja egyértelműen az volt, hogy fiát, Mehmedet ültesse apja halála után a trónra. Ezért minden politikai hatalmát bevetette, és többek között élt a politikai házasság eszközével is. Lányát, Mihrimah hercegnőt hozzáadta Rüsztem pasához, aki Hürrem támogatásával elképesztő politikai karriert futott be. A kutatók úgy vélik, hogy Hürrem intrikáival több nagyvezírt is eltávolított, míg végül veje és kegyeltje, Rüsztem kapta meg a pozíciót.

Azonban Hürrem első fia, Mehmed 1543 őszén meghalt. A mai kutatók szerint halálát himlő okozta, de a korszakban sokan úgy vélték, Mahidevran mérgeztette meg, hogy fia, Musztafa hatalmi pozícióit erősítse. Musztafa egyébként közkedvelt személyiség volt: több nyelven beszélt, jártas volt a politikai tudományokban, és kiválóan értett a hadviseléshez, a kardforgatás művészetéhez. A katonaság egyértelműen az ő oldalán állt, ami labilis helyzetet teremtett a birodalom vezetésében.

Ám éppen a népszerűsége lett a veszte: 1553-ban azzal vádolták meg, hogy lázadást szít a szultán ellen. A kutatók szerint ez valójában egy koncepciós per volt, ám Musztafát mégis kivégezték.

Hürrem bosszúja tökéletesen sikerült: az elsőszülött fiú, az egyetlen komoly trónvárományos meghalt, Mahidevran pedig kegyvesztetté vált az udvarban. A fia elvesztését soha nem tudta feldolgozni.

Innentől lényegében minden akadály elhárult az elől, hogy Hürrem valamelyik fia kövesse apját a trónon. A hatalomért végül Bayezid és Szelim harcolt, és ez utóbbi került ki győztesen. Fiaik küzdelmét Hürrem már nem érte meg, 1558-ban meghalt. Így nem lehetett tanúja annak sem, hogy Szelim lényegében alkalmatlan volt az ország vezetésére.

Hürrem, a boszorkány

Nyilvánvaló, hogy ha egy nő ilyen politikai és gazdasági hatalmat összpontosít a kezében, arról rövid úton kiderítik, hogy boszorkány. Már a házasságkötésük idején is felröppentek a pletykák, hogy Szulejmán vonzalma nem természetes, hanem varázslat hatása alatt áll, amit Hürrem bocsátott rá. Ahogy nőtt Hürrem hatalma, úgy erősödtek ezek a vádak, miszerint megigézte a szultánt. Hürrem reputációját végképp tönkretette Nicolas de Moffan 1555-ös politikai pamfletje (Egy kegyetlen tény Szulejmánról), amely Musztafa kivégzésének körülményeit tárgyalja, és azt állítja, Hürrem „bizonyos varázslatok” alkalmazásával „megrontotta a király elméjét”.

Hürrem negatív megítélését erősítik a halála után majd száz évvel megjelent irodalmi alkotások is. Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című művében például Hürrem (Roxa néven) Szulejmán rossz szellemeként jelenik meg:

„De fiát, Musztafát mikor megöleté,
Akkor felettébb magát megesmérteté,
Sőt, maga nemzetével meggyülölteté,
Roxa szerelméjért eztet cselekedé.”

A vád egészen a 20. századig rajta maradt Hürremen. Nyilván nem volt makulátlan személyiség, de elképesztő politikai intelligenciájának köszönhetően kivételes módon élt a lehetőségeivel. Csak a modern történetírás kezdte el igazán feltárni annak a reformnak a hatását, amit Hürrem elért az öröklési rend és a nők politikai szerepének átalakításával – már a 16. században, az Oszmán Birodalom férfiközpontú világában.

Miklya Luzsányi Mónika